A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Izsák Lajos: A Tildy-kormány politikája
730 IZSÁK LAJOS után azonnal tiltakoztak ellene az egyházak, a különböző társadalmi szervezetek és az SZDP is.26 1946. január 19-én indult el az első szerelvény Budaörsről a kitelepítendő németekkel, majd ezeket további csoportok követték az ország más vidékéről Németország nyugati, az USA által megszállt övezetébe. 1946 decemberéig mintegy 150 000 fő érkezett ebbe a zónába, 1947 tavaszától újabb csoportok kitelepítésére került sor, mintegy 50 000 fő, akik a Szovjetunió által megszállt övezetbe (későbbi NDK - I. L.) kerültek. így a Berlinben székelő németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács által előirányzott 500 ezer fővel szemben - a magyar kormányok előzetes számításainak megfelelően - együttvéve mintegy 200 ezer német nemzetiségű lakos volt kénytelen elhagyni szülőföldjét a kitelepítések következtében. Az 1949. évi alkotmány mondja majd ki a magyarországi nemzetiségek egyenjogúságát, s ezzel lezárja a hazai németség történetének legfájdalmasabb szakaszát. A második világháború befejezésekor a csehszlovák hatóságok a magyar nemzetiségű lakosság teljes jogfosztásával és üldözésével, illetőleg egy részének a szülőföldjéről való kiutasításával törekedtek eredeti céljukhoz, a csehszlovák nemzeti állam megteremtéséhez eljutni.27 Ilyen tervek jegyében fogant az 1945. április 5-én Kassán meghirdetett kormányprogram, amelynek VIII. fejezete gyakorlatilag az egész magyar nemzetiséget tette felelőssé Csehszlovákia felbomlásáért. A kassai kormányprogram konkrét javaslatait a kollektív felelősség szelleme hatotta át, a magyar nemzetiségű lakosság túlnyomó többségét hontalanságra ítélte, s ezzel együtt a jog sáncain kívülre helyezte. Több magyarellenes intézkedés már korábban is napvilágot látott, már 1944 szeptemberében megszűntették a magyar tanítási nyelvű iskolákat, megtiltották, hogy az államilag elismert egyházak magyar nyelven tartsák istentiszteleteiket, elkoboztak minden, magyar személy tulajdonában lévő mezőgazdasági ingatlant. A kormányprogram meghirdetése után, már 1945. április 7-én megjelent a szlovák belügyi megbízott rendelete, amely szerint magyarok által lakott területeken nem lehet nemzeti bizottságokat alakítani, s ha netán ilyenek mégis létrejöttek, fel kell oszlatni azokat. A magyarok nem lehettek politikai párt tagjai, elbocsátották állásaikból a magyar nemzetiségű közalkalmazottakat, a magyarok tulajdonában lévő kis- és középüzemek, a kisiparosok műhelyei nemzeti gondnokság alá kerültek. A nagyobb városokban tömeges méreteket öltött a magyar nemzetiségű lakosság lakásainak igénybevétele, gyakran az érintettek internálásával. Számos helyen internáló táborok működtek, ahol több mint 20 ezer magyart őriztek, egyedi kivégzésekre, s tömeggyilkosságokra is sor került. Ezek hatására 1945 tavaszán már mintegy 40 ezer személy menekült Magyar- országra. A vegyes lakosságú településeken és a városokban a magyar nemzetiségű lakosság - családi otthonain kívül - sehol sem beszélhetett az anyanyelvén. S mindezek után a potsdami értekezlet másnapján megjelent a 33/1945. sz. elnöki dekrétum, amelynek hatályba lépésével a magyar nemzetiség elesett az 26 Balogh S.: Parlamenti és pártharcok i.m. 93-101. 27 A téma részletes tárgyalását lásd: Izsák Lajos: A felvidéki magyarság jogfosztása és eltávolítása szülőföldjéről 1944-1949. Fórum. Társadalomtudományi Szemle, 2004. 3. sz. 5-21.
