A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Izsák Lajos: A Tildy-kormány politikája
724 IZSÁK LAJOS A népjóléti ügyeket illetően Tildy kilátásba helyezte a társadalombiztosítás körének a kiterjesztését, valamint a szociálpolitikai juttatások kiszélesítését és bővítését. Fontosnak mondta a gyermekvédelem intézményrendszerének átalakítását, a kórházak helyreállítását, sőt ígéretet tett három új kórház - Szőny, Karcag, Orosháza - megépítésére. A pénzügyi kérdéseket megoldani és a rohamosan növekvő inflációt megállítani „a magunk erejének minden latba vetésével” szándékozta, mégpedig az állami bevételek lehető fokozásával és a kiadások ésszerű csökkentésével, azzal, hogy elsősorban a legteherbíróbb társadalmi rétegeket kell megadóztatni. A közellátás terén Tildy a kenyérgabona helyzetet látta legsúlyosabbnak. Véleménye szerint a nehézségeket belső erőkből valószínű nem lehet megoldani, ezért külföldi, elsősorban UNNRA-segít- séget szándékozott igénybe venni. Beszéde végén kijelentette: „A demokratikus magyar átalakulás nem múló kísérlet, senki ettől ne féljen, és senki ebben ne reménykedjék. Nem érzelmek és nem hangulatok vezérelnek bennünket. Jól tudjuk, hogy mit akarunk: független hazában politikailag és gazdaságilag is szabad népet, az emberi jogok teljességének intézményes biztosítását... Realitásokban gondolkozunk, s a realitások útjait fogjuk járni. Készek vagyunk demokráciánkat harcban is megvédeni, s elébe megyünk minden támadásnak.”15 A miniszterelnöki programbeszédben az MKP részéről Rajk László és Révai József, az SZDP részéről Szeder Ferenc és Faragó László, az NPP részéről Veres Péter és Kovács Imre, az FKGP részéről Varga Béla és B. Szabó István szólt hozzá. A pártonkívüliek nevében Bölöni György beszélt, a Polgári Demokrata Párt viszont nem állított szónokot. A kormányprogram feletti vitában elsőként a kisgazdapárti Varga Béla kapott szót. A többségi párt képviselője elítélte a korábbi rendszer hibáit, örömmel üdvözölte a koalíciót és reményét fejezte ki, hogy közösen el fogják végezni azt a munkát, amit joggal vár tőlük a nemzet, azaz maradéktalanul végrehajtják a kormány programját. Ezek közül külön is kiemelte, hogy törvény fog születni a demokrácia védelméről, a szegényebb rétegek műveltségi monopóliumának biztosításáról, és örömét fejezte ki a felett, hogy a magyar nép évszázados pere eldőlt, a nemzet legnagyobb kincse a nép kezébe került. A külpolitikai célkitűzéseket illetően éles kirohanást intézett a csehszlovákiai kormányzat politikája ellen. A felvidéki magyarság helyzetét tekintve arra hívta fel a miniszter- elnök figyelmét - aki egyébként Losoncon született -, hogy „ennek a népnek, testvéreinknek, magyar véreinknek szenvedését megérzi és mindent el fog követni, hogy ez a magyar gettó 1945-ben odaát minél előbb megszűnjék, az a gettó, amelyet nagy részben azok teremtették meg, akik a zsidó gettót annakidején felállították.”16 A magyar-csehszlovák viszonnyal egyébként pártállásra való tekintet nélkül minden felszólaló foglalkozott, ha nem is ilyen keményen, de szóvá tették és elítélték a csehszlovákiai magyarokkal szemben tapasztalható túlkapásokat. 15 Uo. 61. 16 Uo. 61.
