A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Feitl István: A Kádár-rendszer alkotmányossága
657 zésével, a szocializmus ún. alapjainak lerakásával, tehát a társadalmi viszonyokban végbement változásokkal párhuzamosan az alkotmány megváltoztatására is szükség van. Ez kezdetben összekapcsolódott a gazdasági és politikai reform szükségleteivel is. Szakmai körökben a kor szófordulatával ezt alkotmányreformként emlegették. Az előkészítés 1967-ben indult meg, majd az MSZMP Politikai Bizottsága 1968. február 20-án Biszku Béla vezetésével öttagú bizottságot küldött ki (Kállai Gyula, Gáspár Sándor, Nyers Rezső, Borbándi Gyula), amely javaslatait több körben tárta a testület elé.5 Új alkotmány létrehozása gyorsan kikerült az alternatívák közül.6 A módosítás egy félúton lévő, de mégis berendezkedett szocializmus deklarálása irányába tolódott el, ahol megszilárdult tulajdon- és társadalmi viszonyokra, alapjában véve stabil politikai rendszer épül fel. A munkások és szövetkezeti parasztság szövetségére épülő össznépi, kizsákmányolóktól úgymond végleg megszabadult állam megerősödésének olyan perspektíváját képzelték el az MSZMP vezetői, amelyben az államgépezet és az igazgatási apparátus egyre bürokrácia-mentesebben látja el feladatát. Az alkotmányon túl ezért elsősorban a közjogi változásokra helyeződött a hangsúly. Ez érintette a választási, és a tanácsrendszert, kilátásba helyezett egy igazságszolgáltatási, államigazgatási reformot, illetve a pártirányítás rendszerének átalakítását. Végül a törvényhozás 1972. április 15-én változtatta meg az alkotmányt egyhangú szavazással.7 Az 1972-es alkotmánymódosítás végeredményét tekintve nem hozott gyökeres változást. A Minisztertanács helyének újraszabályozásában például Bihari Ottó, — a reformjavaslat egyik kidolgozója8 - azt hangsúlyozta, hogy itt az „alkotmányi realitás”,9 azaz a tényleges gyakorlat beemelése zajlott a jogszabályba. Ebből a szempontból csak elvi jelentőségű volt, hogy az 1949-es szöveghez képest eltűnt az a megfogalmazás, amely szerint az államigazgatás legfelsőbb szerve a Minisztertanács. Ezzel együtt ugyanis bővült feladatköre, ami egyet jelentett azzal, hogy az államszervezet egészének irányításában megvalósult kitüntetett helye pontosításra került. (Ez alól a bírói és ügyészi szervezet A KÁDÁR-RENDSZER ALKOTMÁNYOSSÁGA 5 Magyar Országos Levéltár (MOL) M-KS 288. f. 5/446. ő. e., illetve már a csehszlovákiai bevonulás után október 1-jén 5/473. ő. e. A politikai reform fontos állomása volt az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány együttes ülése 1969. március 5-6-án, amelyen külön napirend foglalkozott az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésének időszerű kérdéseivel. Az ülésen elvi döntés született a politikai intézményrendszer - ezen belül a választási rendszer - alkotmányt is érintő kérdésének elemzéséről, a jogrend és a törvényesség további erősítéséről, a tanácsok társadalmi és politikai szerepe, önkormányzati jellege, hatásköre tisztázásáról, a pártnak és az államnak oly módon való viszonya tisztázásáról, hogy az az állami szervek önálló hatásköre és felelősségének növekedéséhez vezessen. Ebhen a munkában a hazai, a nemzetközi tapasztalatok mellett a tudomány eredményeinek figyelembe vételét is megígérte. (MÓL M-KS 288. f. 4/98-99. ő. e.) 6 Szemben például a Német Demokratikus Köztársasággal, ahol 1968 áprilisában népszavazáson fogadták el az alkotmányt. (Elfogadták az NDK új alkotmányát. Népszabadság, 1968. április 9. 2.) 7 Az országgyűlés elfogadta a módosított alkotmányt. Népszabadság, 1972. április 20. 1-6. 8 Bihari Ottó: A szocialista államszervezet alkotmányos modelljei (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1969.) című művében történeti és nemzetközi összehasonlító elemzésbe ágyazva fogalmazta meg elképzeléseit. 9 Az „alkotmányos gyakorlatról” 1. Az Alkotmány a gyakorlatban (Szerk.: Dr. Besnyő Károly) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1985.
