A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Erdődy Gábor: „A moralitásnak, ennek a hatalmas erkölcsi forrásnak egy egész nép vált részesévé...” (A politikus Antall József az 1956-os forradalomról és szabadságharcról)
ANTALL JÓZSEF AZ 1956-OS FORRADALOMRÓL ÉS SZABADSÁGHARCRÓL 649 goszláv megbékélés által jellemzett, Antall által feltételezett pozitív folyamatot, 1955. márciusban Rákosi megfosztotta tisztségétől és az események alakítására gyakorolt befolyásától - fejtette ki egy, a Magyar Nemzetben megjelent interjúban. A beszélgetés során rávilágított arra is, hogy Nagy Imre 1956. október 23-án került először olyan helyzetbe, amikor szovjet engedély és jóváhagyás nélkül, a szovjet tömb részét képező Magyarországon, a Szovjetunióval szemben kellett egyedül döntést hoznia, s ezzel magyarázta, miért „volt lelkileg gyakran olyan mélyponton az 1956. október 23-át közvetlenül követő napokban.” Tele volt ugyanis „szorongással, bizonytalansággal és becsületes szándékokkal. Szeretett volna valamilyen jobb szocializmust csinálni, és az ország függetlenségére törekedett. ”14 Antall szerint Nagy Imre november 4. után a jugoszláv követségen „vált igazán hőssé, mert nem engedett semmiféle bíztatásnak, a szirénhangoknak, és nem volt hajlandó engedményt tenni Kádáréknak.” Számára 1956 „egy iszonyatos belső harc is volt, hiszen engedély nélkül, felhatalmazás nélkül, kommu- nistasága ellenére került szembe a szovjettel.” Rádöbbent arra, hogy „mint volt kommunistának nincs meg az az esélye, mint amely egy polgári politikusnak még megadathat, és halálra szánta magát.”15 Nagy Imre társaira is pillantást vetve Antall József úgy ítélte meg, hogy 1956. október 30. és november 4. között Tildy Zoltán államminiszter (gyakorlatilag miniszterelnök-helyettes) a kormány egyre inkább meghatározó egyéniségévé vált, s ebben az értelemben valójában egy „Nagy Imre-Tildy Zoltán kormány” működött.16 Fokozott hangsúlyt helyezett a kisgazda politikus külpolitikai programjára, az annak mintájául szolgáló „Paasikivi-Kekkonen-féle finn modell” bemutatására, amelynek fő pozitívumait a jól működő gazdasággal jellemezhető semleges demokratikus ország létrehozásában, és a Szovjetunióval kialakított „baráti viszonyban” határozta meg.17 Mindszenty József bíboros szerepéről Mindszenty József bíboros politikai szerepének lényegét Antall abban jelölte meg, hogy a prímásérsek „saját áldozatos tevékenységével hívta fel a figyelmet az egész közép-kelet-európai térséget fenyegető veszélyekre.” Elfogadta, hogy a magyar katolikus egyházfő politikai nézeteivel vitatkozzon a történetíró, de minden polémiától függetlenül érvényesülő, kétségbevonhatatlan ténynek nevezte, hogy Mindszenty „a magyar történelem egyik legnagyobb erkölcsi erőt adó példaképe.” Elismerte, hogy a „minden totalitáriánus rendszerrel szemben” kemény ellenállást és állhatatos kitartást tanúsító, „a haza nagy fiaként” tisztelt bíboros helyenként túlzottnak tűnő merev magatartása, „a rugalmasság hiánya 14 Antall József: Történelmünk folyamatossága. In: Antall J.: Modell és valóság II. I. m. 491^192. 15 uo. 16 Tildy Zoltán szerepéről vö. Rainer M. János: Nagy Imre 1953-1958. Politikai életrajz II. 1956-os Intézet, Bp., 1999. 293., 297., 315., Gergely J.-Izsák L.: A huszadik század története i. m. 385., Romsics /.: Magyarország története a XX. században i. m. 391. 17 Antall József: Történelmünk folyamatossága. In: Antall J.: Modell és valóság i. m. II. 141- 143. Vö. Romsics /.: Magyarország története a XX. században i. m. 393.