A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - A. Sajti Enikő: Tito 1947-es magyarországi látogatásának előzményei
TITO 1947-ES MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 595 hogy a Jugoszláviának fizetendő jóvátétel (70 millió dollár) kérdésére e tanulmány keretében részletesen kitérnék, szeretnék utalni arra, hogy a jóvátétel kifizetése rendben megkezdődött. Jugoszlávia, a Szovjetunió és Csehszlovákia gesztusát követve, az eredetileg 6 évre szóló jóvátételi szállítások idejét Budapest kérésére 1946. augusztus 8-án hat évről nyolc évre emelte. Később, ugyancsak Moszkva példájára hivatkozva, a magyar kormány kérte a további jóvátételi fizetés 50%-os mérséklését. Ezt a kérést azonban a Tájékoztató Iroda 1948. június 27-ei határozatára hivatkozva a jugoszlávok elutasították, és a kapcsolatok megromlása miatt minden Jugoszláviában lévő magyar vagyont államosítottak, pontosabban befejezték a magyar vagyonok már korábban megkezdett államosítását. A magyar pénzügyminisztérium kimutatása szerint, eltekintve a jóvátételi egyezményben előirányzott havi 5%-os késedelmi kamattól, 1948. augusztus 25-ig, (ekkor szüntették be a további kifizetéseket) az összes jóvátételi kötelezettség 29,8%-át fizették ki, azaz Magyarország 49,2 millió dollárral maradt Jugoszláviának adósa. A gazdasági kapcsolatokat 1947-ben már kétoldalú árucsere-forgalmi egyezmény szabályozta, amelynek értéke ebben az esztendőben két-két millió dollár volt. Jugoszlávia elsősorban nyersanyagokat szállított (vasérc, réz, ólom, cink, higany, ecetsav stb.), Magyarország pedig gépekkel, mozdonyokkal, gyógyszerekkel stb. fizetett. 1947. május 11-én már 15 évre szóló, 32 millió klíringdolláros alumínium egyezményt írtak alá, amit július 24-én egy ötéves, kölcsönösen 120 millió dollár összegű árucsere-forgalmi egyezmény követett. A függőben maradt kérdéseket jóval később, az 1956-ban folytatott pénzügyi és gazdasági tárgyalások, illetve az ennek kapcsán megkötött egyezmény keretében tisztázták.32 A diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdését a jugoszlávok már a fegyverszüneti periódus elején, 1945 őszén felvetették, az ezzel kapcsolatos nehézségeket pedig a magyarországi délszláv kisebbség - egyébként általuk szándékosan feketére festett - kulturális, oktatási helyzetével, valamint a háborús bűnösök kiadatásának kérdésében elfoglalt „nagyon bürokratikus” magyar állásponttal magyarázták.33 Valójában nyomásgyakorlásról volt szó. Stanoje Simic jugoszláv külügyminiszter 1946. szeptember 25-én Párizsban, az ott folyó béketárgyalások során jegyzékben fordult a magyar kormányhoz, amelyben közölték, hogy tekintettel a vízügyi kérdésekben és a lakosságcsere34 ügyében létrejött elvi megállapodásra, „hajlandók felvenni a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal”. A kormány nyomban a SZEB-hez fordult, hogy elnyerje a szükséges hozzájárulást a kapcsolatok felvételéhez. Október 4-én Ivan Ivanovics Levuskin, a SZEB őrnagyi rangban lévő törzsfőnöke, Vlagyimir Petrovics Szvi- ridonov altábornagy, a SZEB ügyvezető alelnöke nevében közölte a külügymi32 MÓL XIX-J-1-j TŰK Jugoszlávia 27. doboz. Feljegyzés a jugoszláv jóvátételről. 1955. július 29. A jugoszlávoknak fizetendő jóvátétel további történetére Honvári János: Az 1956. május 29-ei magyar-jugoszláv pénzügyi és gazdasági egyezmény. ArchivNET, 10. évfolyam, (2010) 2. sz. http:// www.archivnet.hu/pp_hir_nyomtat.php?hir_=35 (A letöltés ideje: 2012. január 1.) 33 MÓL XIX-J-l-k-16/c-32. 728/pol.-1945. 22. doboz 34 A tervezet szövegét közli Föglein Gizella: A magyar-jugoszláv népcsere egyezmény tervezet (1946). Századok, 1996. 6. sz. 1553-1570.; A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918-1947. Napvilág Kiadó, Bp., 2004. 354-361.
