A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - I. - R. Várkonyi Ágnes: „Örökül a jövő nemzedékeknek”. (A folyamatosságról a magyar történetírásban)

mint szerkesztők kaptak említést. Az indoklás alaposan eltér akár Károlyi Árpád vagy Szádecky tágas nemzetfelfogásától: a jobbágyság „kívül esett a politikán, városaink polgársága jórészt idegen.”66 Mégis ez az éles cezúra, elhatárolódás, sőt szakítás csak kérész életű.

A szellemtörténet nagyszabású alkotása az 1935-ben megjelent öt kötetes Magyar történet, a Hóman-Szekfű szerzői előszava ugyancsak a régitől végletesen elhatárolódva hirdette meg programját: „Új eszmék, új törekvések, új problémák vetődtek felszínre, új irányokba terelték az emberiség napi érdeklődését s vele a történettudományt is.[... ] Trianon nyomorában megedzett szemünkkel ...” indokolták, hogy a nemzeti kérdés előzményeit állították figyelmük középpontjába. „Új események és új törekvések hatása alatt ” fogalmazták meg programjukat: „Az emberi történet nem egyéb mint az emberi lélek története, így tanítja ezt a modern történettudomány. És a magyar történet nem egyéb, mint a magyar lélek története.”55 56 Ennek ellenére a Magyar történet minden addiginál szervesebben és változatosabban illesztette be a gazdaságtörténetet Magyarország történetének évszázadaiba.

Mellőzve a szellemtörténet gazdaságtörténeti felfogásának részletesebb ismertetését csak egyetlen összetevőjét említhetjük meg. A nemzetközi és az osztrák gazdaságtörténeti irodalmon és Hóman gazdaságtörténeti munkásságán kívül Szekfű felfogását a kora újkori magyarországi gazdaságról erősen befolyásolta az addigi gazdaságtörténeti szakirodalom. Ennek egyik fő területe, amint láttuk, a bortermelés és a borkereskedelem volt. Nyilván ezek is inspirálták Szekfű híres, a gazdaságtörténetet a szellemtörténet szempontjaival kiegészítő tanulmányát. A magyar bortermelő lelki alkata címmel kifejtette, hogy a gazdasági folyamatok fontos tényezője a sokféle, táji, faji, öröklött sajátosságokból kialakult lelki alkat, a mentalitás. Nem egyedül az államhatalom kivitelt korlátozó rendeletéinek a következménye, hogy a XVIII. században a magyar bor visszaszorult a külföldi piacokról, hanem a magyarok mentalitásából is következett. A magyar ember inkább megissza a borát, minthogy kereskedjen, nyerészkedjen vele.57 58

Bőven merített Szádeczky Ipartörténeté bői, annak ellenére, hogy a mű „nélkülözi a gazdaságtörténeti perpektívát.”68 Követte Acsády összefoglalását, bár gazdaságtörténeti felfogása, mint írja „ma már elavult.” Asztalán voltak a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle évfolyamai és Károlyi Árpád munkái. Az Illésházy perben a központi hatalom és a rendiség ellentétét látja, a vállalkozó főúr helyett az érdekeihez „nemzeti színezettel” ragaszkodó, a bortermelő mezővárosokat elnyomó földesurat ábrázolta. Nagyon megbecsülte Takáts Sándor kereskedelemtörténeti tanulmányait, de összevetve használta a Habsburg gazdaságpolitikával. Merkantilistának minősítve a Lipót császár korabeli gazdaságot, lesújtó képet festett róla. A kameralisták ipartelepítési kísérletei megbuktak, mert az udvari arisztokrácia nem értett a gazdasághoz, csak nyerészkedett

A FOLYAMATOSSÁGRÓL A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN 57

55 Dékány /.: Gazdaság és társadalomtörténet i.m. 184-187.

56 Hóman Bálin-Szekfű Gyula: Magyar történet. Bp. 1935. I. köt. 8., 10.

57 Szekfű Gyula: A magyar bortermelő lelki alkata. Bp., 1922. Előszó és passim.

58 Szekfű Gyula: Magyar történet. III. köt. 1935. 625.