A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Vonyó József: Kísérlet a magyar társadalom totális megszervezésére, 1933-1936
562 VONYÓ JÓZSEF összefogni az egész magyar társadalmat, s ezzel megvalósítani a nemzet egységét: a Nemzeti Egységet. Az általuk korlátozni kívánt parlamentarizmus kényszerű következményeként kezelték a párt létesítését, mely megnyilatkozásaik szerint nem volt több a Nemzeti Egység Mozgalmának politikai szervezeténél. A valóság azonban az volt, hogy mozgalmat hirdettek, de pártot szerveztek. Olyan pártot, mely arra hivatott, hogy a választójoggal rendelkező magyar polgárok összességét tagjai sorába terelje, s azokat szigorú kötelékekkel a pártvezér, Gömbös politikai céljainak elkötelezett hívévé - ahogy ő, a „pallér” fogalmazott képletesen - szorgos „téglahordó”-ivá tegye.5 A belépési nyilatkozat aláírásával minden tag arra kötelezte magát, hogy „a Vezért célkitűzéseiben és munkájában minden erőmmel támogatni kötelességemnek tartom”.6 A helyi és területi szervek vezető tisztségviselőit maga a Vezér nevezte ki sajátkezű aláírásával ellátott díszes megbízólevéllel, melyhez nyomdailag elkészített, fogadalmat tartalmazó válaszlevelet mellékeltek. A levél révén, melyet aláírva közvetlenül az országos pártközpontba kellett beküldeniük, írásban kötelezték el magukat arra, hogy mindig, mindenben Gömbös, a Vezér utasításai szerint fognak eljárni.7 Ily módon olyan szervezetet építettek, melyben a tagság és az összes tisztségviselő nemcsak a párt által képviselt elvek mellett, hanem személy szerint Gömbös Gyulának, a Vezérnek kötelezte el magát. Ha tervük maradéktalanul megvalósul, az a többi politikai párt felszámolását, egypártrend- szer kialakulását is eredményezte volna Magyarországon. A pártszervezés nem indult könnyen, de 1934-1935-re jelentős sikereket ért el. 1934 nyarára az összes településen létrejöttek helyi szervezetei. Az országos főtitkár már 1933 Karácsonya előtt 1 823 856 regisztrált tagról (a választók 62,9%-a) és 3229 településen (95%) létrejött szervezetről adott számot.8 A taglétszám tovább nőtt, s a töredékes adatok alapján 1935 márciusában mintegy kétmillióra becsülhető. Marton Béla országos ügyvezető főtitkár nem alaptalanul jelentette ki 1934 szeptemberében, hogy a „Nemzeti Egység a magyar nép legnagyobb szervezete lett”.9 Az így kiépített, hatalmas társadalmi támogatottságot biztosító erőtől várták a Bethlen vezette konzervatív politikai elit ellenállásának megtörését. Ezért 5 Részletesen 1. Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártja mint politikai intézmény. In: Pártok, politika, történelem. Tanulmányok Vida István egyetemi tanár 70. születésnapjára. MTA-ELTE Pártok, Pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport, Bp., 2010. 457-476. 6 Részletes szervezési útmutatás a választókerületek és községek (városok) elnökei valamint titkárai részére. Bp., Stádium Sajtóvállalat Rt. é. n. [1933] (A továbbiakban: Részletes szervezési útmutatás) 46. F) minta 7 A válaszlevél szövege: „Vezérem! A Nemzeti Egység jegyében megvalósítandó Nemzeti Munkaterv végrehajtásának élharcosává történt megbízatásomkor ezt a kitüntető bizalmat megköszönöm és fogadom, hogy ................tisztségemet Vezérem iránti feltétlen hűséggel fogom betölteni. A közvetlenül vag y közvetve kapott utasításokat komoly fegyelmezettséggel teljesítem és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a belém helyezett bizalomnak teljes egészében megfeleljek. Fentieket becsületes magyar telkemre fogadom.” A NÉP Országos Központja 62/1933. sz. körlevelének melléklete. In: Gömbös pártja. A Nemzeti Egység Pártja Országos Központjának dokumentumai (1932-1936). Összeáll, szerk. és bev.: Vonyó József. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 1998. 98-100. (Idézett szöveg: 100.) 8 Függetlenség, 1933. december 24. 9 Függetlenség, 1934. szeptember 16.
