A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Székely Gábor: A brit, a francia, a német és a szovjet diplomácia a II. világháború előestéjén
Merre tart az agresszió ? E tanulmány keretei nem teszik lehetővé, hogy lépésről-lépésre kövessük az eseményeket 1939 áprilisától augusztus közepéig, a brit-francia-szovjet tárgyalások előkészítését, illetve maguknak a tárgyalásoknak a menetét, valamint a Molotov-Ribbentrop paktum történetét. Annyiban egységes a vélemény az időszakkal kapcsolatos viták ellenére, hogy a hatalmak mindegyike Hitler Kelet felé fordulásával számolt. Már a néhány nappal a prágai bevonulás után keletkezett diplomáciai jelentésekben ez található. Ezek közül a legnagyobb visszhangot a román londoni követ, Viorel Virgil Tilea fellépése keltette. Tilea március 17-én kért sürgős kihallgatást a brit külügyminisztertől, Halifaxtól, s jelezte, hogy Berlinből Románia még a prágai bevonulás előtt ultimátumot kapott, amelyben követelték a román gazdaság átállítását a német igények kiszolgálására (a monopoly of Roumanian exports), cserében garantálták volna az ország határait. A követ elmondta, hogy Romániának mintegy 10 millió font kölcsönre lenne szüksége a Csehszlovákia megszállása miatt kiesett katonai felszerelések, elsősorban repülőgép megrendelések pótlására. Majd fő kérdése ez után az volt, vajon elképzelhetőnek tartja e London egy „szolid blokk” létrehozását, „amelynek résztvevői Lengyelország, Románia, Görögország, Törökország és Jugoszlávia lennének Nagy-Britannia és Franciaország támogatásával, ami bizonyára biztosíthatná a helyzet megőrzését.”33 A helyzet bonyolultságát jelezte a lengyel álláspont, amit Henry Kennard varsói követ ismertetett külügyminiszterének. Ennek magyar vonatkozása, hogy Kennard közölte: Józef Beck külügyminiszter „nagyon bizalmasan közölte velem, hogy éppen most kapott biztosítékot Berlinből, hogy a Birodalom jogtalannak tartja Magyarország követeléseit Romániával szemben, és azokat nem fogja támogatni.” A legfontosabb kitétel azonban a következő volt: Lengyelország csak olyan szerződést hajlandó kötni Romániával, amelyben „Oroszország mint szándékos (contemplated) agresszor szerepel.”34 Lényegében ezek a törekvések határozták meg a következő hónapok diplomáciáját. Az apeacement, a világháború lehetséges elkerülése a britek és a franciák részéről, az ellenük támadó Németországgal szemben szövetségesek keresése a románok, a szovjetek és végül a lengyelek diplomáciájában.35 DIPLOMÁCIA A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐESTÉJÉN 557 paktum évfordulója. Élet és Irodalom, 2009/36., szept. 4., Ungváry Krisztián: Egy paktumról. Élet és Irodalom, 2009/38., szept. 18., Hét pont. Élet és Irodalom, 2009/40., okt. 2., Karsai László: Időhúzás Hitlerrel, Sztálinnal és Trockijjal. Élet és Irodalom, 2009/40., Székely Gábor: Egy vita margójára. Élet és Irodalom, 2009/43. 33 Documents, Vol. IV 366-367, 384-385. 34 Documents, Vol. IV 370-371. Beck ellentmondásos, Berlin és Moszkva között féloldalasán Berlin felé egyensúlyozó szerepe miatt a későbbiekben nem jutott politikai szerephez, s ellentétben a Londonba települt lengyel kormány-emigrációval, ő Romániában kapott menedéket. 35 1939. május 22-ei keltezésű a brit külügyminisztérium terjedelmes dokumentuma a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokról. Mérlegeli a kialakult helyzetet, összefoglalja a brit, a szovjet és a francia elképzeléseket, ismerteti a lengyel és a román aggodalmakat, a .javasolt angol-szovjet paktum” hátrányait és előnyeit. A 41 pontból és két mellékelt táviratból álló dokumentum külön elemzést igényel, amelyre terjedelmi korlátok miatt itt nincs mód. Documents, Vol. V 639-647.
