A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Székely Gábor: A brit, a francia, a német és a szovjet diplomácia a II. világháború előestéjén

DIPLOMÁCIA A II. VILÁGHÁBORÚ ELOESTEJEN

555

bejelentésre, hogy ebben a kérdésben a brit kormánnyal azonos állásponton van.”24

Nem elhanyagolható, hogy a beszédek közben érkezett egy határozott figyelmeztetés Londonnak, mégpedig Washingtonból. A helyzetet ugyanis már 1938 nyarától jelentősen bonyolította, hogy az Egyesült Államok csak a színfalak mögött, és Roosevelt közvetlen környezetéből érzékeltette véleményét az európai történésekről, illetve volt tartózkodó Japánnal szemben. Lényegében a kivárás pozíciójára korlátozta diplomáciáját, figyelmét aggodalmasan a csendes-óceáni térségre összpontosítva. Az európai konfliktusok nem hogy felelősségvállalásra sarkallták volna az amerikai diplomáciát, de éppen a kívülmaradás híveit erősítették, különösen a szenátusban. Ez utóbbi kurzust támogatta az USA londoni követe, Kennedy is. Változást érzékeltetett ugyanakkor Roosevelt 1939. március 16-án, a prágai bevonulás másnapján küldött kemény hangú dokumentuma. Ebben Roosevelt egyértelműen közölte, hogy az Egyesült Államok a továbbiakban nem támogatja az apeacement politikát, határozottabb hangot követelt a német agresszió ellen: „az elnök jelezte a briteknek, hogy amennyiben folytatják a müncheni politikát (Munich policy), úgy nem számíthatnak erkölcsi vagy anyagi támogatásra, beleértve a repülőgépek eladását.”25 Néhány nap múlva pedig a német ügyvivő, Hans Thomsen vehette át Washingtonban az Egyesült Államok kormányának jegyzékét (Note), amelyben elutasítják a Cseh-Morva Protektorátus elismerését.26

Roosevelt 1939 tavaszától azonban megtalálta a lehetőséget arra, hogy kiemelt támogatásban részesítse Nagy Britanniát és Franciaországot, igaz, nem ingyen, hanem a „cash-and-carry” alapon.27 Roosevelt valószínűleg tisztában volt azzal is, hogy a brit politika elhibázott, ezt jelzi mindenesetre titkos utakon folyó levelezése az akkor még pártján belüli ellenzékben levő Churchillel.

Churchill már korábban is világosan látta, hogy Hitlert, ha valami visszatarthatja a háborútól, az csak egy minden korábbinál szélesebb szövetségi rendszer lehet - felelősségvállalás, amelyben részt vesz Nagy Britannia, Franciaország és a Szovjetunió, valamint a háttérben már az Amerikai Egyesült Államok is. Nevezetes „A szabadság és a béke védelme (A fények kihunynak)”, az USA- ban és Angliában rádióban sugárzott beszédében 1938. október 16-án a követke24 Uo. „In the event of any action which clearly threatened Polish independence and which the Polish Government accordingly considered it vital to resist with their national forces, His Majesty’s Government would feel themselves bound at once to lend the Polish Government all support in their power. They have given the Polish Government an assurance to this effect. I may add that the French Government have authorized me to make it plain that they stand in the same position in this matter.”

25 A később nagy visszhangot kiváltó dokumentumot idézte Drew Pearson és Robert S. Allen a Washington Times-Herald-ban ( 1939. április 14. 16.) megjelent, „Washington Daily Meny-Go-Round” (Washington napi körhinta) címmel.

26 Documents, Vol. IV 481. A jegyzék keltezése március 20., aláírója Sumner Welles, Roosevelt bizalmasa, külügyminiszter helyettes (Acting Secretary of State) volt.

27 Roosevelt hozzájárult, hogy engedélyezzék az amerikai légierő gépeinek exportját a franciáknak, az eljárás azonban elhúzódott, végül 1940-ben már a britek kapták meg a gépeket, szintén nem ingyen. Mint Churchill mondta: hét bőrt húztak le rólunk... William Keylor: France and the Illusion of American support. 1919-1940. In: The French Defeat of 1940. Reassessments. Ed. Joel Blatt. Berghahn Books. 1998. 234.