A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Székely Gábor: A brit, a francia, a német és a szovjet diplomácia a II. világháború előestéjén

548

SZÉKELY GÁBOR

Münchenben megkötött négyhatalmi egyezmény logikus folytatása volt, s annak előzményeivel függött össze.

Friedrich-Werner Graf von der Schulenburg, moszkvai német követ, aki londoni kollégájával ellentétben azon fáradozott, hogy a német-szovjet katasztrofálisan megromlott kapcsolatokat karbantartsa, 1938. október 3-án jelezte miniszterének, hogy a szovjet külpolitika katasztrofális helyzetbe került („wenn nicht gar zerstört worden”), azonban elsősorban nem ellenünk („nicht so sehr gegen uns”) irányult haragjuk, mint inkább az angolok és franciák ellen. S javasolta ennek a helyzetnek a kihasználását.4 S még valamit - Litvinov megkerülését, Molotov megkeresését. Az irodalomban általában azt állítják, hogy ennek oka Litvinov zsidó származása volt, mintegy sejtetve, hogy Sztálin már Litvinov leváltásával is engedményt tett Hitlernek. Ennek azonban semmi nyoma a dokumentumokban, de annak sem, hogy Hitler valaha is kedvezőbben nyilatkozott volna a bolsevikokról, mint a zsidókról. Továbbá az is tény, hogy a két diktátor soha sem kívánt egymással személyesen találkozni, s nem is találkoztak - ellentétben a számukra szükséges és fogadott „nyugati” politikusokkal.

London és Berlin

Herbert von Dirksen, a Londonba akkreditált német követ értette, hogy a brit külpolitika a „megbékéltetés” jegyében kész támogatni a szudétanémetek autonómiáját, de félreértette a német nagyhatalmi törekvések irányát. Dirksen elkötelezett híve volt a brit-német détente-nak, az együttműködésnek. Ennek jegyében próbálta ajánlani személyesen a Führernek lord Runciman közvetítői, a csehszlovákiai szudétanémetek követeléseit támogató misszióját,5 miután azt a külügyminiszter, Ribbentrop ellenszenvvel fogadta. Nem tűnt föl Dirksennek a színjáték, hogy a szudétanémetek követeléseit Hitler diktálja, valamint a diplomáciában is oly gyakran alkalmazott technika is elkerülte a figyelmét: próbálkozásai, hogy Hitlerrel személyesen találkozzon rendre akadályokba ütköztek. Azonban a Nürnbergben tartott „pártkongresszuson”6 Hitler nem kerülhette

reskedelmi kedvezményen át, a jóvátételekről való lemondást is tartalmazó egyezményig. A később katonai együttműködéssel is bővülő megállapodás azonban a Weimari Köztársaság végnapjaiban meggyengült, majd Hitler hatalomra jutásával megszakadt, mégpedig a német oldalról tett lépésekkel. Történt ez annak ellenére, hogy mindkét országban akkor, szinte egy időben, alakult ki a totális diktatúra. A két diktatúra eltérő és közös vonásáról, illetve a sztálinizmusnak a bolsevizmustól eltérő jellegéről 1. Ian Kershaw-Moshe Levin: Sztálinizmus és nácizmus. Diktatúrák összehasonlítása. Szűkíts Könyvkiadó, 2005. 396-399.

4 Ingeborg Fleischhauer: Der Pakt. Hitler, Stalin und die Initiative der deutschen Diplomatie 1938-39. Frankfurt 1990. Roland G. Foerster (Hg.) 57.

5 Sir Walter Runcimant személyesen a miniszterelnök, Neville Chamberlaint bízta meg a misszióval. Runciman a cseheket elmarasztaló dokumentumokat állított össze. Előbb a svájci autonómiát javasolta a szudétanémeteknek, de végül a német követeléseknek megfelelően a birodalomhoz csatolást pártoló jelentést állított össze. A misszió történetének kritikus feldolgozása Paul Vysny: The Runciman mission to Czechoslovakia, 1938: prelude to Munich. Palgrave Macmillan, Basingstoke, Hampshire, 2003. A Runciman-misszió előkészítéséről 1. The Diplomats, 1919-1939. Ed. Gordon A. Craig and Felix Gilbert. Princeton University Press, 1981. 486.

6 Az 1923 óta egészen 1938-ig évente tartott náci pártkongresszusok (Parteitage) propagandarendezvények voltak, ahol az SA, az SS, a Hitlerjugend és más szervezetek többtízezres tömege gyűlt