A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Szakály Sándor: „Özvegy Koltschakné” (Sophie Koltschak) levele „Nagyméltóságú Horthy tengernagy úrnak, Magyarország kormányzójának”
MADAME KOLTCHAK LEVELE HORTHY KORMÁNYZÓNAK 545 tett, hogy jobb lakást és mérsékelt árú élelmiszert is fog részükre biztosítani. A végleges lakcímet, valamint az ellátás megtörténtét jelenteni fogom. A kiküldött tiszt útján élelmiszerrel, cigarettával elláttam őket. Nyomasztó adósságuk törlesztésére 35 R[eichs]m[arke]-ot részükre kifizettem. Tudomásukra hoztam, hogy Koltschak özvegye közbenjárására történik támogatásuk. Végül jelentem, hogy az özvegy nővérének címe: Katerina Fedorowa Berzkine Tkatschenko, Archangelsk, Ulica Karla Marxa Nr. 1.” Az ügyet az 1. vkf. osztály részéről intéző vitéz Adonyi Ferenc vezérkari százados 1942. május 27-én Magyarország Kormányzójának Katonai Irodája részére a honvéd vezérkar főnöke nevében rövid levéltervezetet készített, amelyben jelezte, hogy a megtalált hölgyek további támogatása ügyében intézkedés történt és egyben továbbította az özvegy testvérének a címét is. A Nyugati Megszálló Csoport Parancsnokság számára pedig géptávírón 1942. május 28-án 10 óra 20 perckor a következő távmondatot küldték el: „Koltschak tengernagy özvegye hozzátartozóinak sorsát továbbra is kísérje figyelemmel és mindaddig, míg a Vöröskereszt segélyezési akciója gyakorlatban nem érvényesül, támogatásukról gondoskodjon. Intézményes segélyezésükre a K[ormányzó] K[atonai Irodája] a Vöröskereszt Elnökséget felkérte.” Az ügy - a Hadtörténelmi Levéltárban fellelhető iratok szerint - még egy rövid ideig nyomon követhető volt. A Nyugati megszálló parancsnokság ugyanis 1942. május 27-én felterjesztette az 1. vkf. osztálynak Kolcsak tengernagy özvegye Kamenyec-Podolszkban élő hozzátartozóinak - helyesebben barátnőinek (Sz. S.) - az özvegy számára írt levelét. E levéllel kapcsolatban az 1. vkf. osztály előadótisztje, vitéz Adonyi vezérkari százados 1942. június 8-án a következő intézkedést tartotta szükségesnek: „Eme levelet - megfelelő cenzúrázás után futárral kellene továbbítani Koltschak özvegyének, ki Párizs mellett német megszállt területen lakik. A levél továbbítása 2. vkf. ügykörébe tartozik, ezért lássa r[övid] u[ton] 2. vkf. osztály: a levél szíves kiemelésére és annak a legközelebbi Vichy-i futárral való szíves továbbítására.” Az illetékes 2. vkf. osztály részéről 1942. június 11-én a következők kerültek gépírással az iratborítóra: „Ellenőriztettem. Legközelebbi futárpostával to- vábbíttatom.”23 A géppel rávezetett szöveg után még egy rövid kézírásos megjegyzés 1942. június 17-én „Megtörtént!”24 Hogy a későbbiek során mi történt Sophie Kolcsak barátnőivel, bekerültek-e a Magyar Vöröskereszt segélyezettjeinek sorába? - az a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött iratokból nem derül ki. Magyarország Kormányzójának Katonai Irodája iratanyaga töredékeiben sem ismeretes. Talán a Magyar Vöröske23 Az aláírás feltehetőleg Kollényi Györgytől származik. Kollényi (1934. február 19-ig Kolling) György (Perjámos, 1905. szeptember 13 - Bad Reichenhall /NSZK/, 1992. október 24.). Hivatásos katonatiszt, legmagasabb rendfokozta vezérkari alezredes. 1940. december 1. és 1943. január 1. között a 2. vkf. osztályon beosztott. Katonai pályafutását részletesebben 1. Szakály S.: A magyar katonai felső vezetés i. m. 182. 24 Az aláírást (szignó) nem sikerült feloldani.
