A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Szakály Sándor: „Özvegy Koltschakné” (Sophie Koltschak) levele „Nagyméltóságú Horthy tengernagy úrnak, Magyarország kormányzójának”
MADAME KOLTCHAK LEVELE HORTHY KORMÁNYZÓNAK 543 A Nyugati Megszálló Csoport Parancsnoksága a központtól kapott utasításnak megfelelően igyekezett minél előbb megtalálni a keresett személyeket. Ez gyakorlatilag egy hét alatt sikerült, amiről is 1942. április 25-én „Sürgős azonnal kézbesítendő” jelzéssel ellátott távmondatban a következőképpen számolt be: „Jelentem, hogy néhai Koltschak orosz tengernagy özvegye rokonainak és ismerőseinek felkutatására bevezetett intézkedések eredménnyel jártak. Az özvegy Sophie Koltschakowa jelenleg Párizs mellett él. Címét barátnői fel fogják kutatni és annak idején jelenteni fogom. (A távirat szövegéhez kézzel vastagon ráírva: Ismert! Sz. S.) Nővére Berezkine Tkatschenko Katalin közvetlenül az orosz-német háborü kitöréséig Kamenetz-Podolsk-ban élt, de súlyos beteg fiának hívására Archangelsk-be utazott. Szerencsés megérkezését oda közölte barátnőivel. Azóta azonban semmit sem tudnak róla. Barátnői Brosslslawa és Panna Maria Preborowska, jelenleg is Kamenetz-Podolsk-ban élnek. Címük Orininskoje Szosse 16. Az oda kiküldött tiszt nevezetteket a lehető legnagyobb nyomorban találta. Átadta a p[arancsnok]ság által részükre kiutalt kb. 12 kg- nyi élelmiszert. Kérésükre a német p[arancsnok]ságon kieszközölte, hogy jobb lakáshoz jussanak és ígéretet tett, hogy havonta felkeressük őket. Érdeklődött, hogy mivel lehet rajtuk segíteni. Élelmiszert kértek, de a tiszt tapintatos módon megtudta, hogy pénzsegélyre is igen nagy szükségük volna. Megfontolandó lenne, hogy nem-e volna (sic!) diplomáciai úton le tárgyalandó (sic!) a további természetbeni segélyezés ügye, mert a megsz[álló] csapatok német élelmezésben vannak és a kiadott német utasítások a legszigorúbban tiltják élelmiszereknek a polgári lakosság részére való átadását. T[ábori] p[osta], 134/01. 42. IV 25-én. Vitéz Sziklay György vezérőrnagy.19 Ny[ugat]i Megsz[álló] csopfort] p[a- rancsnojk.” A beérkezett távmondat alapján az 1. vkf. osztály előadótisztje, a kérdéssel foglalkozó vitéz Adonyi Ferenc százados két kiadvány tervezetét készítette el. Az egyik Magyarország Kormányzójának Katonai Irodája számára készült és írásban továbbították azt, míg a másik a Nyugati megszálló csoport parancsnokság részére készült - „Koltchak özvegy hozzátartozóinak további gondozása” tárgyában - melyet géptávírón továbbítottak 1942. május 2-án. A Magyarország Kormányzójának Katonai Irodája számára készített levélben az addig tett lépésekről tájékoztatta a honvéd vezérkar főnöke, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes Keresztes-Fischer Lajos vezérezredest és egyben javaslattal is élt, nevezetesen azzal, hogy „...a további segélyezést a ’Vöröskereszt’ vagy más segélyakció keretében kellene állandósítani”. E levéllel együtt - mellékletként - Kolcsak özvegyének eredeti, francia nyelven írt kérvényét is visszaszármaztatták. A Nyugati Megszálló Csoport Parancsnokságot ugyanakkor utasították, hogy Kolcsak özvegyének „...megtalált hozzátartozóit mindaddig míg a segélyezésre végleges intézkedés nem történik - a lehetőségekhez mérten továbbra is részesítse támogatásban. 19 Kézírással. Sziklay György, vitéz (Budapest, 1887. március 29 - ?). Hivatásos katonatiszt, legmagasabb rendfokozta vezérőrnagy. 1942. február 9. és 1942. október 15. között volt a Nyugati Megszálló Csoport parancsnoka. Katonai pályafutását részletesebben 1. Szakály S.: i. m. 329.
