A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Szabó Róbert: Egy magyar arisztokrata útja a 20. századi politikai pártokban
EGY ARISZTOKRATA ÚTJA A 20. SZÁZADI POLITIKAI PÁRTOKBAN 537 rópa Rádió és a Magyar Bizottság már nem támogatta külföldi konferenciákon való részvételét, személyes megjelenése emiatt is lecsökkent. Amikor 1957. decemberben Vészy csoportja is bekerült a CLE tagjai közé, a lengyel emigránsokhoz hasonlóan a magyar képviseletet is két csoport reprezentálta. A tény Appo- nyit elutasító álláspontjának módosítására ösztönözte, s hajlandó lett a Vészy- csoporttal kölcsönösen előnyös harmonikus kapcsolat - az LI által már évekkel korábban is javasolt - kialakítására.79 Ennek végső megoldására 1958. júniusban kompromisszumot dolgozott ki: a két csoport végső egyesülését indítványozta azzal, hogy az a kisebb politikai múlttal és tapasztalattal, de nagyobb létszámmal rendelkező Vészy vezetésével valósuljon meg, aki Londonban közvetlenül tudná képviselni a magyar liberalizmus és a száműzött magyar liberálisok érdekeit. Apponyi felismerte, hogy a HLU fizikailag megfáradt, szervező szerepét ellátni képtelen. Belefáradva a belharcba, megegyezés híján, kilátásba helyezte minden világszervezeti tisztségéből (Liberális Internacionálé Végrehajtó Bizottsága/Executive Committe of LI stb.) lemondását, s egyik csoportot sem képviselve egyéni tagként folytatja liberális tevékenységét.80 (A képviselet megosztásának ötlete csírájában már 1953-ban megfogalmazódott Apponyi írásaiban, akkor Vészy londoni képviseletét és a CLE-ben folytatott vezető szerepét javasolta, saját maga pedig az Executive Committee of LI szervezetében képviselte volna a magyar liberalizmus ügyét.)81 Apponyi életének 1958 és 1963 közötti időszaka jelenleg nem ismert. Feltehető, hogy egyre súlyosabb egészségi állapota miatt az emigrációs politikai élettől fokozatosan visszavonult. Az emigrációban kifejtett liberális tevékenysége elismeréseként az LI főtitkára javaslatára 1963 tavaszán a Liberális Inter- nacionálé ún. patroni, tulajdonképpeni tiszteletbeli alelnöki címet ajánlották fel a számára. A hivatalos indoklás nem állított valótlant: Apponyi Györgyöt náciellenes magyarországi érdemei és a liberális célokért folytatott külföldi és hazai működése valóban feljogosította a kitüntető cím elnyerésére. Az Executive Commitive of LI döntésének megfelelően a világszervezet St. Gallenben tartott tanácsülésén patron-ná választották.82 Utolsó ismert levelében kitért a Liberális Internacionáléban a magyar liberalizmust képviselő csoport 1945 utáni helyzetére. Méltatta a magyar liberálisok háború előtti és alatti küzdelmét, ugyanakkor jogosnak és megkérdőjelez- hetetlennek tartotta a jelenlegi liberális magyar emigráns csoport - Vészy utódainak - a hagyományoknak megfelelő - s általa is sikeresnek vélt - munkáját.83 Politikai testamentumának összefoglalása után már nem politizált. Beteg79 ADL Bestand Hungary (BDR Liberal Union) 10472/3. 21. Hungary: Liberal Union 1949-3 Mirfin levele Apponyihoz. 1958. január 1. 80 ADL Bestand Hungary (BDR Liberal Union) 10472/3. 13. Hungary: Liberal Union 1949-3 Apponyi György levele MacCallumhoz 1958. június 21. 81 ADL Bestand Hungary (BDR Liberal Union) 10472/3. 87. Hungary: Liberal Union 1949-3 Apponyi György levele Fiona Baker LI végrehajtó titkárhoz. 1953. november 13. 82 ADL Bestand Hungary (BDR Liberal Union) 10472/3. 6. Hungary: Liberal Union 1949-3 Apponyi György válasza Richard Moore részére. 1963. július 14. 83 ADL Bestand Committe of liberal Exiles (CLE) (1957-66)/a 10441/2b 1. Apponyi György levele Barbara Solomons LI adminisztrátori titkár részére. 1964. december 16.
