A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Szabó Róbert: Egy magyar arisztokrata útja a 20. századi politikai pártokban
532 SZABÓ ROBERT Gróf Apponyi György Társaság társelnöke beszélt. A legitimizmust olyan programmal azonosította, amelyet minden alkotmányos és nemzeti alapon álló párt vállalhat, hiszen az alkotmányosság teljes követelése, a titkos választójog, a nép- és szabadságjogok biztosítása talaján állnak, amelyek hasonlóak voltak a liberális pártok követeléseivel is. A legitimizmus elveinek megfelelően egyforma harcot hirdetett a bolsevizmus és minden szélsőjobboldali szélsőség ellen, mert mindkettő célja az alkotmányosság megdöntése és diktatúra kialakítása. Ezek ellen csak olyan államok tudtak hatékonyan küzdeni, ahol alkotmányos királyság az államforma (Anglia, Belgium, Hollandia).44 Kora társadalmi problémáira felfigyelt, azokra a legitimista elveknek is megfelelő megoldásokat javasolt. A földreform szükségességét nem vitatta, de a véges földmennyiség miatt sem radikális földreformot javasolt, hanem a telepítési törvény továbbfejlesztését, a házhelyek számának növelésében látta a megoldást. Már 1935-ben felfigyelt és szóvá tette a hazai németség egységét veszélyeztető „nagynémet imperializmus agitációja”-nak magyarországi megjelenését.45 Más alkalommal felhívta a figyelmet a magyar-német kultúregyezmény káros politikai hatásaira, mert az országot „politikai veszedelem fenyeget a német hipernacionalizmus részéről”46 s ugyanakkor a finn-magyar egyezményt azért méltatta, mert az első olyan egyezmény, ahol a másik szerződő fél államvezetésében nem szélsőjobboldali vagy parancsuralmi (diktatórikus) vonások dominálnak, hanem demokrácia van.47 Vallotta, hogy a szélsőjobboldali eszmék terjedése a kormányzat jó szociálpolitikájával mérsékelhető lenne, s nem értett egyet a szélsőséges sajtó- és nyomdatermékek terjesztőivel szemben hozott enyhe hatósági intézkedésekkel. A társadalom jobbratolódásával szemben, hasonlóan a liberális felfogáshoz, ő is egyik ellenszerként az általános választójog kiterjesztését és a titkos szavazás életbeléptetését vélte csodaszernek, nem számolva a tömegdemokráciákban akkorra kialakult sajátosságokkal. A titkos választójog bevezetését a választójogi törvénybe becsempészett előfeltételek és korlátozások nélkül tudta elfogadni.48 Mint legitimista politikus, de mint liberális elveket is valló államférfi elfogadhatatlannak tartotta a parancsuralmi „korszellem”-nek való behódolást, az Imré- dy által behozott „idegen muzsika visszhangja” ellen az egyéni szabadságjogok kiterjesztését és nem azok szűkítését sürgette.49 Nagy feltűnést keltett a „nürnbergi mintára” beterjesztett első zsidótörvény elleni kiállása. A legitimisták alapfelfogásától távolt állt bármiféle antiszemitizmus s ellentétes volt a liberá44 Esti Kurír, 1937. május 1. 9. Gróf Apponyi György a legitimizmus aktuális kérdéseiről c. tudósítása. 46 Gróf Apponyi György felszólalása. 1935. május 27. Az 1935. év április 27-re hirdetett ország- gyűlés képviselőházának naplója. Bp., 1935. 2. kötet 49-51. 46 Gróf Apponyi György felszólalása. 1936. november 17. Az 1935. év április 27-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Bp., 1936. 10. kötet 167- 171. 47 Gróf Apponyi György felszólalása. 1937. december 14. Az 1935. év április 27-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Bp., 1937. 16. kötet 298-300. 48 Gróf Apponyi György felszólalása. 1938. március 24. Az 1935. év április 27-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Budapest, 1938. 17. kötet 334-340. 49 Gróf Apponyi György felszólalása. 1938. május 24. Az 1935. év április 27-re hirdetett ország- gyűlés képviselőházának naplója. Bp., 1938. XIX. kötet 133-138.
