A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Szabó Róbert: Egy magyar arisztokrata útja a 20. századi politikai pártokban

528

SZABÓ RÓBERT

re hatott rá. Ebben az apai hatás is erős volt, akit az 1920-as években a magyar legitimisták egyik vezetőjeként tartottak számon. Felfogásuk szerint IV Károly csak a közügyekbe való beleszólásról mondott le, nem a trónról, ezért a jogviszony megszakadása ideiglenes jellegű, s annak a helyreállításáért munkálkodtak. A főleg nyugat-magyarországi katolikus arisztokraták és főpapok körében népszerű mozgalom tagjai közül számosán rendszeres kapcsolatot tartottak az osztrák monarchistákkal és Habsburg Ottóval, akit trónörökösnek tekintettek a Horthy által betöltött ideiglenes kormányzói tisztséggel szemben. Az alkotmányos királyság megvalósulásától remélték a pártharcok mérséklését, konzervatív reformok bevezetésével a társadalmi rend stabilitásának elérését.

Apponyi György is a fenti elvek híve, amikor még apja életében elkezdett politizálni. Első szárnypróbálgatása a megyei közéletben való szereplés volt; 1924-ben Heves megyében, ahol birtokos volt, a törvényhatósági bizottság tagjává választották.20 Beválasztották az Országos Magyar Gazda Egyesület igazgatói választmányába is, tagja lett a Nemzeti Kaszinónak és a Park Klubnak is; legitimistaként 1931-ben a Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége alelnöke. A megyei közélet évei után kipróbálta magát a nagypolitikában is. Az 1931. június 28-30-án megrendezett országgyűlési választásokon, Vasváron lett jelölt, hazai terepen indult, ismertsége jó hátteret és szavazatokat jelentett számára. Ve- télytársával, a kisgazda Mozsolits Istvánnal szemben a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt (KGSZP) színeiben Apponyi a szavazatok 57,65%-ával nyerte el a mandátumot.21 A párt, amelynek tagja volt, kormánytámogató ellenzéki parlamenti pártként definiálható, kezdetben eléggé erős keresztényszocialista háttérrel, amelyben nagy volt a politikai katolicizmus befolyása. A KGSZP erőteljesen képviselte a jogfolytonosság és a legitimizmus eszméjét is, az 1920-as évek második felétől azonban visszafejlődött választási párttá. Az 1931-ben kiadott megújított programban az alkotmányos nemzeti királyság megteremtésének kívánalma mellett az agrárius érdekeket hangsúlyozták, a szociálpolitikai problémák tüneti kezelésére vállalkoztak. A Gömbös-kormánnyal való szembenállásuk miatt 1933. június 9-én ellenzékbe vonulva politizáltak tovább.22 Apponyi György a Magyarországot is elérő világgazdasági válság idején került be a törvényhozásba, amelynek alakuló ülésén körjegyző volt.23 Parlamenti bemutatkozására a következő évben került sor, amikor a földművelésügyi tárca költségvetési vitájában gazdasági kérdésekhez szólt hozzá. Felszólalásában a „nem éppen volt szövetségeshez és jóbaráthoz méltóan” viselkedő német piacnak a magyar agrárexportot sújtó intézkedéseit bírálta, de a Magyar Nemzeti Bank magyar agrártermékeket sújtó rugalmatlan pénzügyi előírásait is kritizálta.24 (A

20 Keresztény magyar közéleti almanach. Első kötet. A-L. Budapest, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, 1940. 19.

21 Vö. Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza, 1920-2000. II. kötet. Választókerületi adattár. Bp., Napvilág, 2001. 79.

22 Vö. Magyarország politikai lexikona 1846-2010. Főszerk. Vida István. Bp., Gondolat, 2011. 181-182.

23 Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Bp., 1931. I. kötet, 1931. július 20. 1.

24 Gróf Apponyi György felszólalása. 1932. június 2. Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Bp., 1932. IX. kötet 58-61.