A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Mezey Barna: Miniszterbuktatás 1871-ben. Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter lemondása

462 MEZEY BARNA rünk...”. Az a szabadelvűség, melyet ő sajátjának tekint, az erkölcsi bátor­ságnak és a politikai ildomnak házasságából származik, a mely menten minden elfogultságtól, előítélettől, kibontakozva minden nyomás alól inkább teremti, mintsem követi a közvéleményt ... Ez a szabadelvűség a mi vezércsillagunk! E szabadelvűség vezetett bennünket a közjogi téren is ...36 Az ilyen fogalompontosítások kiváló alkalmat adtak arra Horvát Boldi­zsárnak, hogy szónoki képességeit csillogtatva megfricskázza az ellenzéket. „Sajnálom, hogy önök haragját magamra vontam, hanem én ezt igen ter­mészetesnek találom, mert nagyon érzékeny veszteségek és csapások azok, melye­ket önök e csatározás alatt szenvedtek. Elvesztették mindenek előtt azon zászlót, melyre eddig kiváltságot tartottak: a 48-iki nagy elvek zászlaját; épen azon ol­dalról oly éles kritikát hallottam a parliamentaris kormány rendszer ellen e na­pokban, melyet a legmegrögzöttebb ó-conservativ is a legnagyobb megnyugvás­sal írhat alá. Oh! Uraim, ha összehasonlítjuk az önök nyilatkozatait azok nyi­latkozatával, kik 48-ban az akkori törvényhozás elveinek és szellemének tolmá­csai voltak, akkor önökben nem ismerhetjük fel a 48-iki elvek harcosait ... Hi­szen önöknek az egész politikája miben áll? Abban, hogy a parliamenti kormány ellenében a hatalom súlyát a megyékbe fektessék, hogy ez által megzsibbasszák a parliamenti kormány tevékenységét és életképességi iránti hitet megingassák. 1848-ban a 48-as párt másképen védelmezte a kormányt.”37 „Vesztettek önök, uraim, e csatározásban még egyet, azt t. i., hogy a csata hevében lehullott zárt si­sakjuk, mely politikai arcaikat eddig fedte a világ előtt. Színről-színre látjuk, a régi táblabírákat új kiadásban. Önök mellett harcol a múlt, mellettünk a jövő.”38 Képviselősége idején jellemző volt rá a visszafogottság és a higgadtság. Mi­nisztersége alatt azonban bizonyos fokú ingerültséget tapasztalhatunk beszé­deiben s polemizáló érvei mögött is. Ami korábban (s későbben is) szónoki szár­nyalás volt, az az igazságügyéri években vitriolos gúny. Ha beterjesztett javas­latait (melyek, mint láttuk, amúgy is nehezen jutottak át a kormányon és az előszentesítésen) oppozícionális attak érte, szinte személyes megtámadtatás- nak vette, s felindultan (bár mindig a parlamentáris elegancia és udvariasság keretein belül) verte vissza a bírálatokat. Ebben nagymester volt. „Hanem önök a gyakorlatra, az ususra is hivatkoznak. Én szépen köszönöm, t. ház, az olyan reformot, mely mindig csak a létezőt akarja fönntartani és ragaszkodik a rosszhoz, mert eddig is úgy volt és ellenzi a jót, mert hiszen eddig sem volt úgy!”39 40 Horvát Boldizsár a válaszfelirati vita kapcsán 1869. május 31-én élesen tá­madta az ellenzék magatartását, s ennek keretében definiálni próbálta az oppo- zíció feladatait. Szerinte az oppozíciónak nem a fennálló államrendszer alapjait kellene ingatnia, nem „a consolidationak a dualisticus alapon kedvezőleg meg­indult folyamatát ismét megakadályozni”, hanem a belügyi reformok ügyét elő­mozdítani. 40 „Nem uraim! Parlamentaris oppositionak soha sem szabad oly el­36 Horvát Boldizsár: A bírói hatalomról szóló törvényjavaslat megvitatása alkalmával a képvise­lőházban tartott beszéde. Pesten, 1869. Nyomatott az Atheneum nyomdájában 1869. 36. 37 Uo. 38-39. 38 Uo. 40. 39 Uo. 13. 40 A képviselőház 20. országos ülése 1869. május 31-én. MPGy Ogy 1868-1872 KN I. 279.

Next

/
Oldalképek
Tartalom