A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Mezey Barna: Miniszterbuktatás 1871-ben. Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter lemondása
462 MEZEY BARNA rünk...”. Az a szabadelvűség, melyet ő sajátjának tekint, az erkölcsi bátorságnak és a politikai ildomnak házasságából származik, a mely menten minden elfogultságtól, előítélettől, kibontakozva minden nyomás alól inkább teremti, mintsem követi a közvéleményt ... Ez a szabadelvűség a mi vezércsillagunk! E szabadelvűség vezetett bennünket a közjogi téren is ...36 Az ilyen fogalompontosítások kiváló alkalmat adtak arra Horvát Boldizsárnak, hogy szónoki képességeit csillogtatva megfricskázza az ellenzéket. „Sajnálom, hogy önök haragját magamra vontam, hanem én ezt igen természetesnek találom, mert nagyon érzékeny veszteségek és csapások azok, melyeket önök e csatározás alatt szenvedtek. Elvesztették mindenek előtt azon zászlót, melyre eddig kiváltságot tartottak: a 48-iki nagy elvek zászlaját; épen azon oldalról oly éles kritikát hallottam a parliamentaris kormány rendszer ellen e napokban, melyet a legmegrögzöttebb ó-conservativ is a legnagyobb megnyugvással írhat alá. Oh! Uraim, ha összehasonlítjuk az önök nyilatkozatait azok nyilatkozatával, kik 48-ban az akkori törvényhozás elveinek és szellemének tolmácsai voltak, akkor önökben nem ismerhetjük fel a 48-iki elvek harcosait ... Hiszen önöknek az egész politikája miben áll? Abban, hogy a parliamenti kormány ellenében a hatalom súlyát a megyékbe fektessék, hogy ez által megzsibbasszák a parliamenti kormány tevékenységét és életképességi iránti hitet megingassák. 1848-ban a 48-as párt másképen védelmezte a kormányt.”37 „Vesztettek önök, uraim, e csatározásban még egyet, azt t. i., hogy a csata hevében lehullott zárt sisakjuk, mely politikai arcaikat eddig fedte a világ előtt. Színről-színre látjuk, a régi táblabírákat új kiadásban. Önök mellett harcol a múlt, mellettünk a jövő.”38 Képviselősége idején jellemző volt rá a visszafogottság és a higgadtság. Minisztersége alatt azonban bizonyos fokú ingerültséget tapasztalhatunk beszédeiben s polemizáló érvei mögött is. Ami korábban (s későbben is) szónoki szárnyalás volt, az az igazságügyéri években vitriolos gúny. Ha beterjesztett javaslatait (melyek, mint láttuk, amúgy is nehezen jutottak át a kormányon és az előszentesítésen) oppozícionális attak érte, szinte személyes megtámadtatás- nak vette, s felindultan (bár mindig a parlamentáris elegancia és udvariasság keretein belül) verte vissza a bírálatokat. Ebben nagymester volt. „Hanem önök a gyakorlatra, az ususra is hivatkoznak. Én szépen köszönöm, t. ház, az olyan reformot, mely mindig csak a létezőt akarja fönntartani és ragaszkodik a rosszhoz, mert eddig is úgy volt és ellenzi a jót, mert hiszen eddig sem volt úgy!”39 40 Horvát Boldizsár a válaszfelirati vita kapcsán 1869. május 31-én élesen támadta az ellenzék magatartását, s ennek keretében definiálni próbálta az oppo- zíció feladatait. Szerinte az oppozíciónak nem a fennálló államrendszer alapjait kellene ingatnia, nem „a consolidationak a dualisticus alapon kedvezőleg megindult folyamatát ismét megakadályozni”, hanem a belügyi reformok ügyét előmozdítani. 40 „Nem uraim! Parlamentaris oppositionak soha sem szabad oly el36 Horvát Boldizsár: A bírói hatalomról szóló törvényjavaslat megvitatása alkalmával a képviselőházban tartott beszéde. Pesten, 1869. Nyomatott az Atheneum nyomdájában 1869. 36. 37 Uo. 38-39. 38 Uo. 40. 39 Uo. 13. 40 A képviselőház 20. országos ülése 1869. május 31-én. MPGy Ogy 1868-1872 KN I. 279.
