A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Mezey Barna: Miniszterbuktatás 1871-ben. Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter lemondása
456 MEZEY BARNA eddig szert tudtam tenni, az egyetlen egy, mit örökül hagyhatok szegény gyermekeimnek, kik azóta hogy miniszter vagyok úgyis elvesztették már bennem a családapát. Én nem tudom, a ház bölcsessége mit fog határozni; de érzem, hogy sem a miniszteri széket, sem képviselői helyemet e teremben addig el nem foglalhatom, míg igazolásomra út nem nyittatván, nyilvános pályám becsülete azon fórum előtt és által, hol a sértés történt, helyre nem állíttatik.”20 Deák Ferenc másnap szót kérve rendre utasította Irányit. Nem azért, mint mondta, mert a miniszter nem lenne felelősségre vonható. („A miniszter hivatalos állásánál fogva nem oly személy, akit megtámadni ne lehetne: ő felelős, tehát igen természetes, felelősségre is vonható. Erre két utat jelölt ki az alkotmányos törvény és gyakorlat: az egyik az interpelláció, a másik - ha az nem történik, vagy a felelet ki nem elégítő - a miniszternek vád alá vétele. Ha Irányi Dániel felkelt és azt mondotta volna, hogy a miniszter ezen cselekvénye a törvénybe ütközik, ő ilyen vagy olyan bűnt követett el, én őt a ház által kívánom vád alá vétetni, akkor igenis tanácskozni kellett volna indítványa felett, és a ház elhatározta volna, van-e a vád alá vételnek helye, vagy nincs. Ez az alkotmányos mód. ”)21 S nem is - mint mondta - Horvát Boldizsár jogos magánemberi érzékenysége miatt. Hanem mert nem tűrhető el, hogy az immunitás védő szárnya alatt valaki ily sértő és becsmérlő kifejezésekkel a ház méltóságát lealacsonyítsa, a házhoz méltatlan stílustalansággal a törvényhozó testület tekintélyét lejárassa. „Nekünk kötelességünk felügyelni, hogy a miniszter törvénytelenséget ne kövessen el, kötelességünk őt, ha azt látjuk, hogy törvényt sértett, feleletre vonni, vád alá helyezni, de kötelességünk őt meg is oltalmazni az ellen, hogy a vád alá helyezés esetén kívül ne sértethessék oly kifejezésekkel, amelyek őt a legnagyobb bűnnel vádolják”. A parlamentáris kormány - fogalmazott végül Deák - „a nemzet többségének kifolyása lévén” a méltatlan lealacsonyítással szemben védelemre szorul. Kérte tehát a Ház elítélő határozatát (feltéve ha Irányi nem vonja vissza kifejezéseit).22 Kérésének megfelelően a ház úgy szolgáltatott elégtételt Horvát Boldizsárnak, hogy rosszallását fejezte ki Irányi Dánielnek. A Böszörményi-ügy sokkal nagyobb horderejű volt annál, mint aminek valójában látszott az értékelések alapján. Benne fogalmazódott meg az a kérdés, hogy vajon Kossuth nimbusza, emigrációból szervezett agitációja ellentételez- hető-e, avagy a kormányzatnak egy állandó izgatás árnyékában kell-e politizálnia. Jelentette továbbá a kormány politikájának szilárdságába vetett bizalom igazolását, illetve megdőlését is. A kortárs szemtanúk nagy számban rendre nehezményezték, hogy a méltatlan és agresszív oppozíciós támadásokkal szemben a kormány tehetetlenül visszahúzódik a „democratitai” elvek paravánja mögé, s eltűri a bárdolatlan kritikát, a kormányprogram politikai aláásását, a vármegyékben terjesztett ellenállási és bojkott-felhívásokat. Sokak szerint Kossuth röplapjaira, cikkeire, manifesztumaira a kormánynak határozottan válaszolnia kellett volna, de az tehetetlenkedett. A Deák-pártiak közül sokan állították, hogy fanatikus izgatókkal szemben nem lehet demokratikus játékszabályokkal győz20 A képviselőház országos ülése 1869. június 25-én MPGY Ogy. 1869-1872 KN 2. kötet 97. 21 A képviselőház országos ülése 1869. június 25-én MPGY Ogy. 1869-1872 KN 2. kötet 100-101. 22 A képviselőház országos ülése 1869. június 25-én MPGY Ogy. 1869-1872 KN 2. kötet 102.
