A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Kozári Monika: Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak
449 A törvény hatálybalépését követő hónap letelte, azaz az 1929. január 31-e után felterjesztett alapszabályt a miniszter már csak abban az esetben hagyhatta jóvá, ha a vállalat saját tőkéje legalább 2 millió pengő volt és a nyugdíj- pénztárának legalább 100 tagja volt. Ezekkel a feltételekkel újonnan alakult vállalati nyugdíjpénztár alapszabályát is fel lehetett terjeszteni. Ezt a szabályt később módosították, mert hátrányosan érintette azokat a vállalatokat, amelyeknek tiszta vagyona a törvényben meghatározott 2 millió pengőt meghaladta, mégsem létesíthettek nyugdíjpénztárt, mert a mérlegükben kimutatott saját tőkéjük nem tette ki a 2 millió pengőt.16 Külföldi vállalatok magyarországi fiókjai is létesíthettek elismert vállalati nyugdíjpénztárt, bizonyos feltételek mellett.17 A vállalati nyugdíjpénztár elismerése következtében jogi személlyé vált. Ügymenetét az alapszabályában meghatározott önkormányzat irányította. A legtöbb alapszabály „nyugdíjbizottságnak” nevezte az önkormányzatát. A tagok fele részét általában a vállalat küldte ki, a másik felét pedig a tagok választották titkos szavazással. Általában a vállalat küldte ki az elnököt és a helyettesét is. Az alapszabályokban az önkormányzat hatáskörét is pontosan le kellett írni. 1936-tól az átlépő tag járuléktartalékának átutalásánál közölni kellett, hogy az összeg milyen időre szól. Azt megelőzően ugyanis a máshol megszerzett várakozási időt teljes egészében be kellett számítani. Ez a szabály azonban az 1932-34 közötti ún. szanálási időszakban az új tagok felvételét nagyon megnehezítette, mert az egyes vállalatok által elbocsátott alkalmazottak általában csak kisebb fizetéssel tudtak elhelyezkedni más vállalatoknál, és a MABI által átutalt átutalási járuléktartalékuk az elismert nyugdíjpénztár alapszabálya szerinti járuléktartalék szükségletet nem fedezte, a kisebb javadalmazásukból a különbözeiét pedig nem tudták pótolni, a vállalatok az elismert nyugdíjpénztárukba nem tudták őket felvenni. Ezért módosították a szabályt, és az átvevő nyugdíjpénztár csak annyi várakozási időt volt köteles elismerni, amennyire az átutalási járuléktartalék a tag által befizetett különbözettél fedezetet nyújtott. Viszont az elismert vállalati nyugdíjpénztár megrokkanás esetén vagy a hátramaradottaknak olyan összegű nyugdíjat, illetve ellátást volt köteles biztosítani, amennyit a MABI-tól kapott volna a biztosított tag, ha ott lett volna biztosítva a munkaviszonyának egész ideje alatt. Az ellenkezője is megtörténhetett, előfordulhatott, hogy valakinek az előző alkalmaztatásából származó átutalt járuléktartaléka nagyobb összeg volt, mint amennyi az új alkalmaztatásában alapszabály szerint szükséges volt ahhoz, hogy a teljes várakozási idejét beszámítsa az új elismert vállalati nyugdíj- pénztár. Ez főleg nők esetében történt. Ilyenkor a belépő tagnak javára írták a különbözetet, vagy visszafizették neki.18 AZ ELISMERT VÁLLALATI NYUGDÍJPÉNZTÁRAK 16 A módosítást az 5960/1941. M. E. számú rendelet 51. § (1) bekezdése tartalmazza. A 2 millió pengő tiszta vagyont a vállalatot terhelő készfizetői kezesség értékének szempontja miatt írták elő, a legalább 100 tagot pedig biztosítástechnikai meggondolásokból. 17 Rozs-László Gy.: A magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítása i. m. 24. 18 Uo. 39-41.
