A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - R. Várkonyi Ágnes: „Örökül a jövő nemzedékeknek”. (A folyamatosságról a magyar történetírásban)
44 VÁRKONYI ÁGNES megfigyelést. Mégpedig az ünnepi alkalomhoz méltóan a magyar gazdaságtörténet írás kifejlődésének közegében vizsgálva a folyamatosság kérdését.2 Más, mint harci hír „A kereskedő már becsüli a tudóst” írta Pulszky Ferenc a reformkorban, a polgári átalakulásért harcoló légkörben 1840-ben. Joggal remélte, hogy létrejön a polgárság és a tudomány kapcsolata és kifejlődik a gazdaságban tevékenykedő, a tudományokat és a művészeteket értő, törekvésüket támogató, mert azt magáénak érző mecénási réteg. A történettudományban pedig kibontakozik e réteg elődei, a polgárok, kereskedők, kézművesek múltját, mint a nemzeti történelem szerves részét feltáró munka.3 Magyarországon azonban még csak ekkor, jókora megkésettséggel született a professzionális történetírás, s bár bőven voltak a múltban az ország gazdaságával is foglalkozó írások, a kor tudományos igényei szerint az alapvetéssel kellett kezdeni. Külön tanulmányt érdemelne, de nem lehet ennek az írásnak a feladata, hogy végigkísérje a kora újkor századai során azokat az új meglátásokat, kezdeményezéseket, javaslatokat és terveket, amelyek gondolatai majd később a gazdaságtörténet fogalomkörében kapnak hangsúlyt. Régebbi és újabb feltárásoknak köszönhetően ma már követhető, ahogy a gazdasági gyakorlatból kiválik annak elméleti igényű megfogalmazása, feltűnnek a városokat, a kereskedelmet, a kézművességet, az agrártermelést, a bányászatot, a protoindusztriális tevékenységet, mint a múlt meghatározó tényét vizsgáló stúdiumok.4 Elődök után jelölte meg tehát a reformkor hajnalán Kovachich Márton György és fia József Miklós Planumában, hogy „a tudománykedvelés és modern gazdálkodás teheti virágzóvá egy ország népét”.5 Minden előzmény ellenére azonban Magyarország gazdasági múltjának ismeretét, mint a polgári átalakulás megvaló2 Tanulmányom nem kíván a magyar gazdaságtörténet hitoriográfiájával foglalkozni, szükségszerűen él az idevágó gazdag irodalommal: Berlász Jenő: A magyar gazdaság és társadalomtörténetírás kialakulása. Közgazdasági Szemle, 1943. és Kny., Weltmann Imre: Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről. Agrártörténeti Szemle 4 (1962), Léderer Emma: A magyar polgári történetírás rövid története. Kossuth Kiadó 1969., Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, 1995 . 161., Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19-20. században nemzetközi kitekintéssel. Osiris Kiadó Bp. 2011. Újabban a gazdaságtörténeti historiográfia alapos ismertetése: Dras- kóczy István: Hóman Bálint, a gazdaságtörténet művelője. In: Történeti átértékelés. Hóman Bálint a történész és a politikus. Szerk. Ujváry Gábor. Budapest, 2011. 40^13., Gecsényi Lajos: Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján. Századok, 1993. 3-4. sz. 469. 3 Pulszky Ferenc: Élet és művészet. Életképek, 1845. 164. 4 A gazdag újabb szakirodalomból: Papp Ferenc: Bethlen Miklós a gyakorlati gazdasági szakember. In: Emlékkönyv Csetri Elek nyolcvanadik születésnapjára. Szerk. Pál Judit és Sipos Gábor. Kolozsvár 2004. 375-379. Péter György: Erdély gazdaságtörténete és az erdélyi magyar gazdasági törekvések és felfogások Csetri Elek történettudományi munkáiban. Uo. 381-389. Ifj Barta János: Az agrárirodalom kezdetei Magyarországon. Uo. 9-17. Ifj. Barta János: Mezőgazdasági irodalmunk társadalomtörténete a XVII-XVIII. Században. In: Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Pál Judit Sipos Gábor. Kolozsvár 2010. 11-16. 5 Egyed Emese: Ideál vagy utópia? Kovachichék Planumja (1814). In: Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára, i. m. 87.
