A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Hajdú Tibor: A magyar ellenállás legitimista hercegnője: Odescalchi Károlyné
438 HAJDÚ TIBOR kusoknak (Varga Béla és mások) mentőakcióit. Voltak azonban olyan feladatok (lengyel tisztek nyugatra szöktetése, kapcsolat az igen hatékony emigráns lengyel hírszerzéssel), amelyekhez bátor nők kellettek - őket mégsem lehetett pl. hadbíróság elé állítani vagy csak behívni katonai szolgálatra. Károlyi Józsefné, Szapáry Erzsébet, Odescalchiné és társnőik magyar-lengyel baráti társaságot szerveztek és ennek felhasználásával végezték veszélyes munkájukat. Együttműködtek hasonló célú angol segélyszervezetekkel is.23 Kája Lengyelország letiprása után borúlátó, de míg ez sokaknál tétlenségre vezet, neki csak növeli aktivitását. „Én magam is olyan szörnyen boldogtalan vagyok - de minek beszélni erről? - írja Károlyi Mihálynak 1939. december 27-én. - Úgy gondolom, ki kell bírni ilyen körülmények között - ha másért nem, hát makacsságból! Csak azért is! Nem látok az új évben semmi reményt. Úgy hiszem, a háború kiterjed egész Európára és benne nekünk is el kell játszanunk a magunk szerepét. Mikor lesz ez? Szeretném tudni! Az egyik szerep éppoly lehetetlen, mint a másik. És mit hoz ez a pusztítás? Minden reményt elvesztettem valami »új világban«, mert pillanatnyilag a kétségbeesés legmélyén vagyok! Egy rövid háború semmi problémát nem old meg - egy hosszú a Hitler-féle hisztériás mániások útját egyengeti minden országban. Mert mindig a söpredék tud életben maradni és felülkerekedni értelmen és tisztességen. Egyik oldal háborús célja sem olyan, amiért harcolni akarnék! Német brutalitás, orosz imperializmus, angol és francia status quo ante 1914 - csak utálattal töltenek el. Ez a régi világ elmerül az özönvízben. És mégsem, ez se jó. Az ember szeretné kihalászni a fuldoklókat, ügyelni hülye üvöltésükre, forró italt és meleg ruhát nyújtva nekik, tudva, hogy nem méltók rá..., de mégis itt vannak és valamit tenni kell értük.”24 A német követség és ügynökei árgus szemekkel figyelték Kája és a többi angolbarát lengyelmentő és náci-ellenes tevékenységét. 1941 márciusában Kája már el volt készülve a legrosszabbra, bár ezt visszafogott megfogalmazásban tudatta nővérével és sógorával. „Ha azt halljátok vagy olvassátok, hogy egy sereg lengyelt lefogtak, engem ne féltsetek- írja Károlyinak 1941. március 16-án, lengyel futárral Lisszabonon át küldött levelében. - Úgy hiszem, amíg ez a kormány van hatalmon, nekem semmi bajom nem történhet. Eddig ők még derekasan tartják magukat. A Gestapo figyel minket, de pillanatnyilag még nem árthatnak nekünk. Ha egyideig nem hallotok rólam, ne izguljatok. Csak azt jelentheti, hogy egy időre elvonultam. A brit követ megígérte, hogy ha börtönbe kerülök, értesít benneteket! így ha nincs hír az jó hír... Szándékom ittmaradni, amíg lehetséges tennem valamit - és azután távozni, ha kell. Akkor, ha lehetne, csatlakozhatnék hozzátok. Vágyom látni benneteket, de úgy érzem, éppen most itt vagyok hasznosabb.”25 23 Erről 1. Francesca Wilson még frissiben írt emlékezését: In the Margins of Chaos. London, 1944. 24 PIL 714. f. 215. ő. e. A levél a háborús cenzúrára tekintettel angol nyelvű. 25 PIL 704. f. 217. ő. e. - A levél angol nyelvű.
