A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár a XIII. Országos Katolikus Nagygyűlésen, 1920. október

nagygyűlések, mint az egyház közéleti-politikai erődemonstrációjának eszköze szempontjából, Szögi László megfogalmazásával: „itt már nem egy liberális politikai kurzussal vitatkozva, hanem az ún. keresztény-nemzeti kormányzattal mintegy karöltve, annak támogatásával kerültek megrendezésre a programok”.18 A nagygyűlés szervezője a püspöki kar ellenőrzése mellett működő Országos Katolikus Szövetség (OKSz) volt, melynek vezetője, Zichy János gróf 1920 nyarán fordult Csernoch János esztergomi érsekhez, és javasolta a nagygyűlés újbóli megtartását, melynek fontosságát a formálódó keresztény-nemzeti kurzus melletti kiállás, továbbá a radikalizmus elutasításának hangoztatása adta.19 A szervezők nagy célokat tűztek ki a nagygyűlés elé, mely hivatott volt az egyház talpra állását, sőt az új politikai rendszerben betöltött vezető szerepét, a keresztény-nemzeti ideológia támogatását is demonstrálni. Felhívásukban így fogalmaztak: „Magyar Katolikusok! Hétesztendei hallgatás után ismét szóhoz akarunk jutni. 1913-ban jöttünk utoljára össze, holott a parancs minden évre szólt. Fölöttünk álló erők megakadályozták, hogy hangunkat hallassuk, a háború, a gyalázatosak árulása, majd a vörös rém dühöngése nem engedte, hogy tanácskozásainkat megtartsuk. Végre mégis itt az alkalom, hogy a XIII. országos katolikus nagygyűlésre beharangozzunk és valamennyi testvérünket arra meghívjuk. Sok megbeszélni, de még több tennivalónk van. A borzalmas visszafejlődés nyomainak eltakarításán kívül előttünk állanak a gyönyörű feladatok, amiket az Egyház dicsősége és a porig alázott Haza jövője szab elénk.”20 A főpapokhoz címzett meghívók, felkérések is hangsúlyozták, hogy az OKSz vezetői rendkívül fontosnak tekintették a háború miatt abbamaradt katolikus nagygyűlések sorozatát: „Szemeinket felhős látóhatár takarja el, amin - hitünk szerint - csak azok a fénysugarak tudnak áthatolni, amelyek az Anyaszentegyház fényszóróiból lövellnek ki.”21 Az 1920. évi nagygyűlés különlegességét nemcsak az egyház megváltozott közéleti-politikai pozíciója jelentette, hanem az is, hogy csak a trianoni Magyarország katolikusai vehettek rajta részt. Nyilvánvaló volt, hogy az egyházi (vallási) állásfoglalás mellett a nemzeti kérdésben is a nagygyűléstől vártak sokan markáns véleménynyilvánítást és iránymutatást az egyház részéről.

A nagygyűlés időzítésével kapcsolatosan ugyanakkor merültek fel az egyházon belül is komoly kételyek. Az egri érsek például - amellett, hogy nagyon örült a nagygyűlés összehívásának - így fogalmazott: „nem hallgathatom el azokat az aggodalmakat, melyek a tervvel szemben lelkemben felébrednek. Bár kétségtelen, hogy a katolikusok egyetemének az új viszonyok közötti megnyiPROHÁSZKA OTTOKÁR A XIII. ORSZÁGOS KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEN 421

nem pusztán a beszédek tartása, hanem azok cselekvésre serkentő hatása, a rendezvényekkel pedig a politikai nyomásgyakorlás elérése. Vö. Prohászka Ottokár: Utak és állomások. Útirajzok és naplók. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1928. POÖM XVI. 57., 73. stb.

18 Szögi L.\ A katolikus nagygyűlések Magyarországon i. m. 509.

19 Gergely J.\ A katolikus egyház története i. m. 125. L. ugyanerre, Prohászka beszédének méltatásával együtt: Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon, 1790-1992. Kronológia. Bp., 1993. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak.) 179.

20 L. pl.: Országos Katolikus Nagygyűlés. Esztergom, 1920. október 12. 1. p.

21 Zichy János elnök, Hindy Zoltán ügyvezető igazgató (et al.) Szmrecsányi Lajos egri érsekhez. Bp., 1920. szeptember 27. - Egri Főegyházmegyei Levéltár. Archívum Novum. (EFL. AN.) 1781. ( = Archiepiscopus. Ludovicum Szmrecsányi tangentia, 1919-1920) ad 4076/1920.