A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Anderle Adám: A kubai forradalom előtörténetéhez. A Kubai Aprista Párt (1933-1937)
416 ANDERLE ÁDÁM hozva a Kubai Népi-Ortodox Pártot, amelyben ott találjuk már a fiatal ügyvédet, Fidel Castrót is. Ez az út már a Július 26-a Mozgalom felé mutatott.35 Befejezésül, tanulmányunk címére utalva néhány hipotetikus jellegű követ- keztetést/kérdést szeretnénk megfogalmazni, amelyek éppen a Július 26-a Mozgalom és az 1959 után megszülető forradalmi Állam jellegét érintik, s komolyan felvetik a forradalmi folyamatban az aprista eszmei befolyás valódi erejét.36 Mindenekelőtt érdemes - ismét - figyelmeztetni arra, hogy az 1930-as évek politikai küzdelmeiben a forradalmi vagy demokratikus jövőképekben a pártpluralizmus nem kapott helyet, ahogy a politikai demokrácia gondolatkörei sem. De jelezni kell azt is, hogy Jósé Martinál, akinek eszméihez a fidelista és általánosabban a demokratikus, antiimperialista mozgalmak oly erősen kötődtek, sem vetődik fel a politikai pluralizmus eszméje. Az általa létrehozott Kubai Forradalmi Párt, mint említettük, valójában Front-Párt volt, amely a leendő kubai független köztársaság egyetlen pártjaként, valamiféle állampártként tételeződött. E tekintetben tehát elmondható, hogy Marti és az 1930-as évek aprista eszméi között számos ponton erős az ideológiai hasonlóság. Ahogy a demokrácia kérdésében is. Marti is szociális-faji demokráciáról gondolkodott, a politikai pluralizmus a jövendő Kubát illetően nem jelenik meg gondolataiban. S ha a Július 26-a Mozgalmat tekintjük, ez jellegzetesen populista Front- Pártként született, amelybe aztán 1959 után fúzióval léptek a forradalmi pártok (a Népi Szocialista Párt -kommunisták és a Forradalmi Direktórium). Az, hogy 1965-ben e populista párt - mert az!- felvette a Kuba Kommunista Pártja nevet, inkább taktikai kényszer volt Kuba számára.37 Fidel Castro pártja és állama mindenekelőtt Jósé Martitól eredeztette magát. Véleményünk szerint tehát az 1959 után megszülető forradalmi Kuba politikai rendszere a kubai autochtón forradalmi hagyomány és az 1930-as évek latin-amerikai politikai gondolkodásában megszülető, ugyancsak autochtón populista („aprista”) politikai modell (Front-Párt = Allampárt ) szintéziseként értelmezhető. 35 Raul Roa: Discurso sobre Enrique de la Osa. Granma, 12 de junio de 1975. Lásd még Anderle Ádám: A reformizmus Kubában (El reformismo en Cuba). Tanulmányok Kuba történetéből (szerk. Anderle Ádám) Szeged, 1985. 37-51. 36 Egy magyarázó megjegyzést is szükséges azonban tennünk. Érdemes arra figyelmeztetni ugyanis, hogy az 1930-as években az aprista jelző nem egyszerűen csak a perui vagy kubai apristákat jelentette. Az APRA az egész latin-amerikai nem kommunista antiimperialista nemzeti progresszió elképzeléseit, tapasztalatait foglalta össze és szintetizálta Jósé Martitól Sandinón át Cardenasig. Az „aprista” jelző ebben az értelemben tehát tulajdonképpen csupán orientáló jelző és egy eszmeáramlatot szimbolizál. 37 A második Kubai Kommunista Párton (1965-) belüli későbbi konfliktusokról (pl. az Esca- lante-ügy) lásd. Anderle Ádám: Fidelisták és kommunisták küzdelme Kubában (1959-1968) Latin-amerikai utakon. Szeged, 2002, Hispánia, 107-125, és Anderle Ádám: Kuba története, Budapest, 2008, Akkord, 129- 31.
