A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Anderle Adám: A kubai forradalom előtörténetéhez. A Kubai Aprista Párt (1933-1937)
414 ANDERLE ÁDÁM kasz a polgári forradalom céljait teljesíti, miközben a második szakasznak már a (kommunista értelmű) szocialista forradalom feladatait kell megoldania.27 De, a kommunisták felfogásában az első szakasz jelszava csak taktikai jellegű értelmet kapott, s ezt ki is mondták. Az apristák persze elutasították e kétciklusú felfogást, mert egyetlen demokratikus, népi forradalomról gondolkodtak. Az 1935-1936-os esztendőkben a Kubai Aprista Párt már a kubai antiim- perialista pártok közötti összefogásként létrejövő Egységfront (Frente Unico) megteremtéséért tevékenykedett. Az új aprista hetilap, a Futuro erről így tájékoztatott: „A Jővén Cuba, a Partido Agrario Nációnál, az lzquierda Revolucio- naria, a Partido Aprista Cubano úgy döntöttek, hogy kezdeményezik a PRC(A)- nak Egységfront megalakítását a reakció és a imperializmus ellen. Az autentikusoknak lehetőségük van arra, hogy ezzel kapcsolatos álláspontjukat kialakítsák. A PRC válaszának ismerete után, a PRC részvételével vagy anélkül, döntenek a Partido Communista de Cuba meghívásáról. A jelenlegi politikai helyzetben ez a forma a leghatékonyabb az Egységfront megteremtésének útján.28 A PRC(A) azonban más utat képzelt el, s 1936 elején paktumot kötött a második legerősebb ellenzéki párttal, a Jővén Cuba-val. A kommunisták ugyanakkor jelezték, hogy kapcsolódnának e paktumhoz, de minden más antiimperi- alista párttal is szívesen együttműködnének. A kommunisták 1935 második felétől szemmel láthatóan immár a kooperációra tették a hangsúlyt. Lapjuk, a Bandera Rója egy választási szövetség (alianza electoral) megalakítását sürgette, ám később mégis a választások bojkottjára hívott fel, s nem is vett részt a választásokon.29 1936 májusában viszont már egy Népfront megalakítását szorgalmazták, egy népi forradalmi kormány megteremtése érdekében. Mint később Bias Roca egy beszédéből kiderült, a KKP ezidőbeli cikkcakk- jai a párton belüli vitákkal voltak magyarázhatóak. Amíg a párt vezetése 1935- ben börtönben volt, a szektás jobboldali vezető csoport a bojkott-taktikát választotta az egységfront helyett. Mindez azonban hitelüket tovább rontotta az ellenzéki pártok szemében.30 Az 1935-1936-os esztendőkben, egy közös antiimperialista nemzeti egységfront létrehozásáért folytatott küzdelem eredménytelensége és kudarcai miatt 1936 utolsó hónapjaiban új, másik alternatíva született. A pártok közötti fúzió eszméje, amelyet a legnagyobb ellenzéki párt, a PRC(A) vezetője, Ramón San Martin kezdeményezett.31 Ez a gyakorlatban a legnagyobb pártba, a PRC(A)-ba való belépést jelentette. A PAC-ban erős vita bontakozott ki erről, s még 1937 februárjában a pártvezetés többsége e fúzió el27 Futuro, 4 de febrero de 1935. 28 „El Frente Único”. SEASAC, septiembre de 1935. 29 „Una respuesta al Partido Aprista Cubano.” Bandera Rója, 16 de marzo de 1936. Archivo Nációnál de Cuba, Fondo Esp. III/67. 30 Por el cámbio de táctica. El Partido Comunista ante el Pacto de México y la Asamblea Constituyente. (1 mayo de 1936.) A pártdokumentumok egy 16 oldalas füzetben jelentek meg. Archivo Nációnál de Cuba, Fondo Esp. 12/42. 31 Grau San Martin ilyen elképzeléseit egy kis könyvben adta közre: Partidos de Frente Unido para Indoamérica (APRA). México, 1938. A brosúra 17 oldalas.
