A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Anderle Adám: A kubai forradalom előtörténetéhez. A Kubai Aprista Párt (1933-1937)
412 ANDERLE ADAM pen Guiteras halála után de a pártok többsége meglehetősen távolságtartó maradt a kommunistákkal szemben.18 3. Ilyen politikai térben kell elhelyeznünk a Kubai Aprista Pártot. Robert Alexander, az APRA legismertebb kutatója szerint a perui APRA egyike volt a latin-amerikai nemzeti reformista pártoknak, ahogy a kubai PRC(A) is. Alexandernek csupán egy rövid utalása van a PAC-ra, amelyet Kubában az „egyik legjelentősebb” pártnak tart.19 Mindazonáltal a Kubai Aprista Párt esetében ezt a minősítést/megálla- pítást érdemes árnyalni. Bár, mint módszert, a PÁC elítélte az erőszakos eszközöket és a fegyveres harcot, de álláspontja markánsan patrióta és antiimperialista volt. Egy népi demokráciáért küzdött, amelyet, mint az apristák másutt is, funkcionális demokráciaként képzelt el, amely nem ismerte a politikai pártpluralizmust. A PAC-ot tehát baloldali formációként kell megítélnünk, amelyen belül egyszerre voltak jelen reformista és forradalmi tendenciák.20 A Kubai Aprista Párt Machado diktatúrájának bukása után (1933), Carlos Manuel Céspedes y Quesada igen rövid, néhány napos kormányzata alatt (1933. augusztus 12 - szeptember 4) született. Mint párt 1933 szeptemberében jelent meg. Végrehajtó Bizottságában ott találjuk többek között Enrique de la Osát, Ráül Primellest, Alberto Arredondót, Guillermo Zéndequít, Alfredo Noguerát és másokat.21 A PAC-nak a tartományokban is voltak bizottságai illetve szervezetei. Ebben az első periódusban jelentős erkölcsi támogatást jelentett a híres és tekintélyes, idős kubai gondolkodó, Jósé Varona szolidaritása, aki ekkor maga is apristaként jelent meg a politikai szintéren.22 A PÁC vezetőinek és valószínűleg tagjainak a többsége is a városi közép- osztály értelmiségi köreiből került ki. Első dokumentumaiban (Declaración y Principios, El Aprismo ante la realidad cubana) meghatározta helyét is a kubai politika erőterében. Elutasította „a külföldi befolyást”, azaz a Komintern által irányított kommunistákat: „távol van tőlünk az a szélsőséges demagógia, amely a munkások és parasztok szovjetkormányáért harcol” - írták, s azt hangsúlyozták, hogy a PÁC legális eszközökkel képzeli el küzdelmét. 18 Änderte A.: Algunos problémás i. m. 23-29, 43-74. A Perui Kommunista Pártot hasonló problémák jellemezték. Lásd Änderte Á.\ Comunistas y apristas en los anos treinta en el Perú. Acta Historica. T. LXIII, Szeged, 1978. 43-103. 19 Robert J. Alexander-. Latin American Political Parties. New York-London-Toronto, 1973, 180-197., 280-290. A Kubai Aprista Pártról a 282. oldalon ír. Uő: Aprismo. The ideas and doctrines of Victor Raul Haya de la Torre. Kent, 1973. 20 A PÁC 1934 decemberében alapította a Futuro című lapot és „baloldali politikai hetilapként” jellemezte, amely szerkesztői Enrique de la Osa y Guillermo de Zéndegui voltak. A Futuro „a szélsőségek infantilizmusa nélkül” akart tevékenykedni, és célja a különböző politikai erők integrálása és becsatomázása volt a nemzeti küzdelembe, amely a „külföld” által alávetett gazdaságunk visszaszerzését célozta.” Archivo Nációnál de Cuba (Kubai Nemzeti Levéltár). Fondo especial, Leg. 24. No. 4. 21 Änderte A.: Algunos problémás i. m. 29-33. 22 Alberto Arredondo: El testimonio de Enrique Jósé Varona. Repertorio Americano. 11 de julio de 1937, XXXII. No. 2, 24.
