A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - Pók Attila: Gondolatok a progresszió fogalmáról
Pók Attila GONDOLATOK A PROGRESSZIÓ FOGALMÁRÓL1 Gecsényi Lajos közel fél évszázada szolgálja és gazdagítja a magyar történész szakmát, levéltárosként, a kora újkor és a jelenkor elmélyült kutatójaként, szerkesztőként, tudományszervezőként, tudománypolitikusként. Mindig a legszigorúbb kritika alá vetett forrásokra alapoz, de azokat mindig a lehető legtágabb összefüggésrendszerben értelmezi és meggyőzően tudja láttatni: mikor merre van előre. 70. születésnapjának évében igen ritka adottság ez szakmán belül és kívül, Magyarországon belül és kívül is. Ezért köszöntöm őt ezekkel a gondolatokkal. Mottók: „Bizonyára Ön is hallotta már... hogy a „világot az érdek kormányozza”. Ügy hiszem azonban, ha valaki kissé alaposabban veszi szemügyre a világi ügyeket... azt találja majd, hogy a szenvedélynek, a kedélynek, a szeszélynek, a lelkesedésnek, a pártoskodásnak, s a viselkedés ezernyi más, az önérdekkel ellentétes rugójának ugyanolyan jelentős szerep jut ebben a gépezetben." (Lord Shaftesbury: Sensus communis. Esszé a szellem és a jó kedély szabadságáról. Atlantisz, 2008. 55.) „A progresszív politika képviseli a hagyományos haladó értékeket: az esélyt mindenkinek, a felelős állampolgárok és mindenkit befogadó közösség programját. A progresszív politika a tények győzelme az ideológia felett, a kísérletezésé a becsontosodás helyett, s az elkötelezettség az állandó változásra egy állandóan változó korban.” (Bili Clinton beszéde a londoni Haladó Kormányzás konferencián, 2003. július 11. ( www.facebook.com/group.php?v=wall&gid=292640200461 .) „Mindegyik korszak közvetlenül Istenre vonatkozik, s értékét egyáltalán nem az adja, hogy mi az ami létrejön belőle, hanem önnön létezése, önnön mivolta” (Leopold von Ranke: Az újabb kori történelem szakaszai. In. Csejtei Dezső et al. (szerk.): Esz, élet, egzisztencia IV. Történetfilozófia 1. Szeged, 1994.,45.) A 19. században a társadalmi változások okairól, tendenciáiról, következményeiről, a társadalmi mozgások megismerhetőségéről és értelmezhetőségéről gondolkozó neves tudósok közül kiemelkedik Leopold von Ranke, a modern történettudomány megalapozója. Utolsó mottóként idézett, 1824-ben papírra vetett, ma is igen gyakran citált álláspontja szerint az egyes történeti korszakok nem teleologikusan épülnek egymásra, értékük önmagukban van, egyforma módon viszonyulnak Istenhez. E felfogást látszólag egyértelműen cáfolják a francia politikai és az angol ipari forradalom időszakától az első világháborúig tar1 A tanulmány egyes gondolatait kifejtettem két előadásban: a METESZ 2010. november 23-ai Természettudományos, műszaki és orvostudományi fejlődés a hosszú 19. században c. konferenciáján és a Bélyegmúzeum 2011. december 16-ai A polgári önszerveződés színterei c. konferenciáján.
