A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Zsoldos Attila: Hűséges oligarchák

Zsoldos Attila

HŰSÉGES OLIGARCHÁK*

A szepesi káptalan egy 1302-ben kiadott okleveléből arról értesülhetünk, hogy Amadé nádor egy Abaúj megyei nemes birtokát elfoglalta, magát a birtokost pedig fogságban tartván halállal fenyegeti, hogy így csikarja ki tőle a birtokjogát igazoló okleveleit, amiért is az Amadé fogságában lévő nemes egyik szolgája, hogy ura életét mentse, átadta Amadénak az okleveleket, de előbb a szepesi káptalannal átíratta az okmányokat, arra kérve az egyházat, hogy őrizze meg azokat.* 1

Közel negyedszázaddal később, 1324-ben, szintén a szepesi káptalan előtt a Berzeviczy család egyik őse, Rikalf fia Rikalf kijelentette, hogy a Poprád és Lubotény folyók mellett fekvő birtokait Fülöp nádornak nem önszántából, hanem a nádor hatalmától és haragjától való félelmében örökítette el.2

A dolog Aba nembéli Amadé esetében rendben is volna, hiszen ő, köztudomás szerint, egyike volt a 13-14. század fordulója körüli évtizedek oligarcháinak, akiknek a viselt dolgairól számot adó feljegyzések bővelkednek a felidézetthez hasonló adatokban: ők voltak „az ország [...] rendjének megbontói” (status regni [...] disturbatores), „a hűtlen [...] konkolyhintők és viszályszítók” (infidelis [...], tanquam zyzaniarum et guerrarum suscitator), „az álnok zsar- nok”-ok (dolosus tyrannus),3 ahogy azt a kor forrásai írják. Druget Fülöp azonban annak a kormányzatnak volt az oszlopa, amely éppen ezen oligarchák hatalmának megsemmisítése révén jött létre,4 s maga is az oligarchák elleni harc egyik bajnokának bizonyult e küzdelemben.5

* A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya és Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya által 2011. november 10-én, a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódóan rendezett „Harmónia és diszharmónia a társadalomban” című konferencián elhangzott előadás bővített és szerkesztett változata.

1 1302. ápr. 27.: Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae I—II. Ad edendum prae- paravit Vincent Sedlák. Bratislavae 1980-1987. (a továbbiakban: RDES) I. 72. (104. sz.)

2 1324. ápr. 10.: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 68 795.

3 1317. máj. 22.: Anjou-kori okmánytár I-VII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Gyula. Bp. 1878-1920. (a továbbiakban: AO) I. 427.; (1)317. nov. 3.: AO I. 446.; 1323. jan. 20.: A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I-XII. Szerk. Nagy Iván, Nagy Imre, Véghelyi Dezső, Kämmerer Ernő, Lukcsics Pál. Bp. 1871-1931. (a továbbiakban: Zichy) I. 219., vő. Csukovits Enikő'. A „tekergő kígyó” és a „sátán csatlósa”. Ellenségkép a középkori magyar királyi adománylevelek narrációiban. Történelmi Szemle 51. (2009) 199.

4 Vö. Engel Pál\ Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310-1323). Századok 122. (1988) 89-146. és Kristó Gyula-. I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310- 1323). Századok 137. (2003) 297-347.

5 L. pl. (1)317. nov. 3.: AO I. 445^148.; 1321. máj. 1.: DL 83 180.; 1324. júl. 16.: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg I-V Bearb. von Hans Wagner, Irmtraut Lindeck-Pozza et al. Graz-Köln-Wien 1955-1999. III.