A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Szabó Péter: János Zsigmond végrendelete (1567) és végrehajtása (1571)
sik mutató újjon az fiúisten, az harmadik középújjon a szentlélek isten. Az két utolsó kis újjat be ke hajtani, melynek az nevendéken ujj jelenti az embernek lelkét, ki elröjtetett az emberi testben, az kis ujj jelenti az testet, mert az test a léleknél kisebbnek tartatik. Az egész kéz által jelentetik egy Isten és teremtő, az ki az embert teremtette és mindennemű mennyei és ez földön élő állatokat.”27 János Zsigmond végrendeletének végrehajtásakor először bukkant fel tehát egy olyan esküformula, amely emblematikus jelentőséggel bírt. Ez az újonnan megfogalmazott fogadalom, a három részre hullt Magyarország két részének viszonyát jellemezte. Az eskü-minta árnyaltan mutatta be az alakuló erdélyi állam és a Magyar Királyság viszonyát. Az erdélyi állam Magyar Királyság előtti képletes alárendeltsége, s az utóbbi kötelékéből kibontakozó Erdély-ország politikai törekvése egyaránt tükröződött benne. A testamentumos urak 1571. évi jelentésében nincs szó tehát az Erdélyi Fejedelemség speyeri szerződés értelmében vett teljes átadásáról. A jelentés egy átmeneti állapotot tükrözött a Magyar Királyság és az alakuló erdélyi állam viszonyáról. JÁNOS ZSIGMOND VÉGRENDELETE (1567) ÉS VÉGREHAJTÁSA (1571) 331 MELLÉKLETEK-ÍN 27 Vegyes közlések, i. m. 797.
