A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Szabó Péter: János Zsigmond végrendelete (1567) és végrehajtása (1571)
326 SZABÓ PÉTER úgy vélte, hogy „Erdély útkeresésének ezt a végül is meg nem valósult koncepcióját minden valószínűség szerint a testamentumos urak fogadtatták el fejedelmükkel.”4 Heckenast Gusztáv a nemzetközi önértékelésből vonta le következtetéseit. Az ajándékozás5 végrendeleti vizsgálata hasonló eredményre vezetett. A Miksára és feleségére, Habsburg Máriára hagyományozott ajándékok sora ugyanezt a szándékot demonstrálták. A nagy és széles aranycsésze, mely régi antik érmék összeolvasztásával készült, talán a római imperátorok nimbuszát próbálta átszármaztatni - az ajándékozási kultúra nyelvén - a Habsburg császárra.6 Miksa, mintegy trófeumként megkapta azt a gyöngyökkel díszített dárdát, amelyet állítólag - mint a török császár ajándékát - János Zsigmond Tordán kapott a szultántól.7 Miksa kapott egy feketehüvelyű kardot is.8 A királynénak a végrendelkező aranyrögöket, ásványköveket hagyományozott.9 A testamentumos urak 1571-ben Miksához felterjesztett jegyzéke a végrendelethez képest új információkkal szolgált. Megismételte - más sorrendben - a Miksának hagyományozott tárgyak jegyzékét.10 Részletezőbben szólt azonban királynőt illető ajándékokról, s a végrendelettel szemben - a királynak történő várak átadását megpecsételő esküformulában - már korántsem a speyeri egyezmény által kijelölt kizárólagos utat egyengette. Érdemes tehát azt megvizsgálni, hogy milyen változás következett be 1571-re a testamentumos urak véleményalkotó testületében. A végakarat 1567. évi megfogalmazásánál - mint említettem - János Zsigmond legfőbb bizalmi emberének, - a speyeri utat egyengető - Békés Gáspárnak döntő szava lehetett. A végakarat végrehajtásának Miksa felé intézett jelentésében azonban a testamentumos testületben érvényesülő véleményalkotó dominanciák megváltoztak. 1571 májusában Hagy- mássy Kristóf, az egyik testamentumos úr János Zsigmond temetéséről szóló levelében - igaz csak távolságtartóan, „semlegesnek” mutatkozva - arról számolt be, hogy az urak egy része hibáztatta a speyeri szerződést, mert „az hátuk mö4 Uo. 167. 5 Az ajándékozás kultúrájáról a kora újkorban: Hiller István: Az ajándékozás Esterházy Miklós nádor politikai gyakorlatában. Aetas (1992: 3. sz.) 19-28. 6 „Maximilliano Imperatori legat eius Magtas testamento latam auream pateram magnam choße appellatam ex antiquis aureis nusmatis confectam.” Uo. 158. 7 „Praeterea frameam per Solimanum Caesarem Magti eius Tzardam missam, cui magni chrisoliti insunt, legat Mgtas eius Maximiliano Imperatori.” Uo. 8 „Spadam item margaretis et vnionibus ornatam, cuius vagino ex veluti nigro est, legauit Magtas eius Imperatori Maximiliano.” Uo. 9 „S. Imperatrici legauit Mgtas eius testamento vniuersa quae habuit ramenta auri costianes et grana auri. Ista omnia in totum Mgti illius legauit.” Heckenast G.: János Zsigmond végrendelete (1567) i. m. 158. 10 „Patera aurea magna et lata Chese appellata e numismatibus aureis antiquis confecta. Item spada cuius manubrium et infima pars aurea sunt, unionibus ornata, vagina ex veluto nigro confecta. Item framea unionibus ornata, cuius vagina purpura obducta est, quam Imperator Thurcarum Thordam dono inferat.” A testamentumos urak jelentése Miksához arról, hogyan bocsáttattak át a várak Báthory István vajda kezébe. Szamosújvár. 1571. július. 3. [latin] Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv. (Továbbiakban: ÖStA HHStA) Ung. Akten., Alig. Akten Fase. 97. Konv. B. fol. 19-21. Kérdéses kiadástörténeti háttérrel: EOE II. 478-481. (A levél esküszöveges melléklete külön állagban szerepel.)
