A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Solymosi László: Szőlőbirtok és oklevéladás a középkori Magyarországon
318 SOLYMOSI LÁSZLÓ Noha hasonló eset később is előfordult, nem ez volt a jellemző. A legtöbb esetben az írásba foglalás azonnal megtörtént. A pannonhalmi apát 1222-ben a Balaton-felvidéken 9 szőlőt vásárolt egy világi személytől. A jogügyletet az apát kérésére a győri káptalan foglalta írásba, miután mindkét fél megjelent előtte, és a vételár megfizetése is megtörtént.29 Az oklevelek szerkezete egyszerű. Az arenga többnyire hiányzik, a narráció általában rövid. Az oklevelek megfogalmazói két dologra fordítottak különös gondot. Mindenekelőtt a szőlőbirtok helyének, fekvésének minél pontosabb meghatározására. Kezdetben megelégedtek azzal, hogy közölték a település és a település határán belül fekvő szőlőhegy nevét. Később ezt kiegészítették a szőlőbirtok szomszédosainak felsorolásával. A négy égtáj szerint haladva feljegyezték a szőlőbirtokkal határos szőlőbirtokosok nevét, vagy ha ilyenek nem voltak, megjelölték a szomszédos terület minőségét (szüreti út, a prés helye, szántóföld, erdő).30 A szőlőbirtok nagyságát ritkán adták meg. Nyilvánvalóan azért, mert helyileg meghatározott volt. Az oklevél megszerkesztői gondosan ügyeltek arra, hogy a jogi aktus érvényét a hiteles oklevél kiállítása mellett megfelelő záradékkal (clausula) biztosítsák.31 Ezt a célt szolgálta a római jogi eredetű szavatossági formula {formula evictionis), amely Magyarországon 1230 táján bukkant fel először, majd később bekerült a szőlőbirtok átruházását megörökítő oklevelek szövegébe is.32 A szavatosság azt jelentette, hogy a birtokátruházó kötelezte magát és utódait, hogy a birtokszerzőt és leszármazottait a maga költségén és fáradságán (propriis laboribus et expensis) megvédi a jószág békés birtokában, ha valaki pert indítana a megszerzett birtokért.33 Ha a jogügylet megkívánta, mint például a csere esetében, mindkét fél diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I-XII. (Monumenta Hungáriáé historica. Diplomata 6-13., 17-18., 20., 22.) Pest, Bp. 1860-1874. I. 182-183. 29 PBFL Capsa 5-N2. - DF 206 869. Kiadása: A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. Szerk. Erdélyi László - Sörös Pongrácz. I-XII/B. Bp. 1902-1916. (PRT) I. 655-656. 30 A veszprémi székeskáptalan írta 1366-ban kiadott oklevelében: vineam suam in promontorio vilié episcopalis Berinhyd vocate adiacentem, cui a parte orientis vinea Pauli hospitis de eadem Koachy, a parte verő meridiei vinea discreti viri domini Blasii archydiaconi Zaladyensis socii et concanonici nostri, a parte autem occidentis magna via et a parte aquilonis terra arabilis hospitum de eadem Berinhyd vicinanter adiaceret, cum omnibus suis utilitatibus et pertinentiis universis, specialiter autem cum terris ad eandem spectantibus. Veszprémi káptalan magán levéltára (Vp. kápt. m. lt.), Berénhida 2. - DF 200253. 31 Az itt és alább említett formulák természetesen nemcsak a szőlőbirtokkal foglakozó oklevelekben, hanem más adásvételi szerződésekben is előfordulnak. 32 Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Bp. 1899. 171-174.; Illés József: A magyar szerződési jog az Árpádok korában. Bp. 1901. 100-102.; Händel Béla: A tehervállalás középkori jogrendünkben. Századok 78. (1944) 383-385.; Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében. Századok 103. (1969) 621.; Bónis Gy.: Középkori jogunk i. m. 98-99.; Solymosi László: írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. Diplomatikai és pecséttani tanulmányok. Bp. 2006. 68. 33 A somogyvári konvent 1270-ben kiállított oklevelében így fogalmazták meg: Obligavit etiam se idem Demetrius [az eladó], quod si qui temporis processu super ipsa vinea Iohannem sepe dictum [a vevő] vei suos heredes in forma litis molestarent, propriis laboribus et expensis expedire teneretur. MÓL, Diplomatikai Levéltár (DL) 49 221. Vö. Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára. Monumenta credibilia conventus de monte Pannóniáé. (1244-1499). I—III. Győr 2007-2010. 11., 88., 89., 162., 207., 227., 318., 337., 417., 481., 534., 566., 579., 584., 621., 704., 710., 730., 770., 781., 818. sz.
