A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején
268 OBORNI TEREZ - VARGA SZABOLCS ajánlotta.91 Ez a felajánlás és a Pápa segítségébe vetett mélységes hit, ami a beszédből kiviláglik még a Respublica Christiana egységébe vetett reményről tanúskodik, ahogyan ez János későbbi, a Szentszékkel szembeni politikájában és retorikájában is jól nyomon követhető.92 Amikor János király 1526 végén Zsigmond lengyel királyhoz küldte Ho- monnai Drugeth Istvánt, utasításában már az „óhajtott, áldott béke” elérését jelölte meg célként, ehhez kérte a lengyel király segítségét.93 1527 tavaszán a regensburgi birodalmi gyűlésre küldött követi utasításában már megjelenik az a retorikai fordulat, amely az ezt követő egy évtized tárgyalásai alatt különféle változatokban fordul elő, azaz, hogy János mint katolikus uralkodó a Respublica Christiana érdekében a Ferdinánddal kötendő méltányos és tisztességes feltételekkel kötendő békét és megegyezést nem fogja visszautasítani.94 De azt is hozzátette azonnal - és ez szintén végigkíséri a későbbi Ferdinánddal folytatott kommunikáció menetét -, hogy ha nem lesznek elfogadhatóak a béke és megegyezés feltételei, akkor országát minden úton és módon kész megvédeni.95 Itt csak megemlítjük röviden, hogy I. János király politikai propagandája Magyarországon belül, kezdetben legalábbis, más érvekre épült, mint a külfölddel folytatott diplomáciában. János közvetlenül a csata után, a megválasztásakor, és az azt követő első években főként arra a gondolatra és érvelésre alapozva próbálta uralmát biztosabbá tenni, hogy az idegen királlyal, azaz Ferdinánddal szemben saját magyarságát (a Hungarus-ságot értve alatta) hangsúlyozta. 1527 januárjában egy felhívást intézett híveihez, arra kérve őket, hogy Ferdi- nánd által titkon az ország nemeseihez küldött leveleket fogják el és azokat, akik ilyet kapnak, írják össze név szerint, mert „ti tudjátok legfőképp, hogy a német a magyarral miképpen fér meg [azaz rosszul] és miképpen tud megegyezni, [azaz sehogy] tudjátok azt is, hogy ezen ország a külföldi uralkodók és idegen nemzetiségűek kormányzása alatt milyen veszedelmek közé süllyedt” - indokolja meg kérését a király.96 Ezek a gondolatok János párthívei számára az egyik legkomolyabb királyuk mellett szóló érvet jelentették. Itt csak röviden utalunk arra, hogy ennek az érvrendszernek Mohács idejére már legalább fél évszázados előtörténete volt. Hátterében az állt, hogy a magyar nemesség köre91 „Serenissimus itaque Rex Hungáriáé, dominus meus clementissimus, sanctorum aliorumque Hungáriáé Regum vestigia imitatus, qui semper Sancto Romano Pontifici et huic Sanctae Sedi inviolabilem paratamque prestitere obedientiam vestrae Sanctitati huic sanctae sedi promptam ac filialem offert promittitque obedientiam et subjectionem se ac vestra sanctitati humiliter recommen- dat.” Közli: Jászay P: A magyar nemzet i. m. 428. 92 Fraknói Vilmos: János király és a római Szent-szék. Századok 36. (1902) 697-715., 793-809., 895-911. 93 Jászay P: A magyar nemzet i. m. 182-183. 94 „ ... considerando, non licere christianis principibus ad effusionem sanguinis christiani pro- perare, tarnen nos, tanquam catholicus princeps causa boni reipublicae christianae ad pacem et concordiam justis et honestis conditionibus accedere non recusabimus.” János király utasítása követeihez, 1527. márc. 5. Adalékok János király uralkodásának történetéhez. (Kassa város levéltárából). Közli: Pettkó Béla. Történelmi Tár 6. (1883) 297. 95 „Verum si pax et concordia ipsa componi stabilirique non poterit, nos cogemur has injurias et incommoditates ulterius non tolerare, sed rebus nostris providere, et nos regnaque nostra per omnes occasiones et vias defensare.” Uo. 96 A parancslevelet idézi: Jászay Pál: A magyar nemzet i. m. 424-425.
