A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején
252 OBORNI TERÉZ - VARGA SZABOLCS vét. Jánost pedig óvatoskodó, bizonytalannak tűnő lépései miatt sokszor túl lágynak, bizonytalannak és határozatlannak jellemezték a kortársak és a későbbi történetírók. Vajon, minek köszönhető a kortársak lesújtó véleménye? Miképp történt, hogy a tsón megszerzésében oly ügyes uralkodókat később ilyen negatívan értékelték? A tanulmányban ezt az ellentmondást kívánjuk értelmezni, feloldani. A vizsgálat módszere egyrészt a historiográfiai visszatekintés, hiszen először azt kellett megállapítanunk, hogy honnan ered a három uralkodó fél évszázados uralmának rendkívül negatív megítélése. Ezek után azokat a forrásokat kellett értelmezni, amelyekben az uralkodói legitimációról olvashatunk. Itt az iratmennyiség miatt válogatnunk kellett, de igyekeztünk a legbeszédesebb példákat megszólaltatni. Ulászló esetében Antonio Bonfini és Szerémi György, Szapolyainál pedig oklevelek, levelek és elbeszélő források egyaránt szóba jöhettek. A legitimációs változás jobb bemutathatósága érdekében Hunyadi Mátyás uralkodói propagandáját is érintjük, mert így még kirívóbb a Jagellók és Szapolyai uralmának a megítélése. A kutatás során kiderült, hogy már a kortárs humanista történetíróknál megtalálhatók azok a toposzok, amelyek alapján a 19-20. századi történetírás egyöntetűen elítélte a Jagellók uralmát. A két világháború között készült nagy szintézisben Hóman Bálint egyenesen „királytalan korszaknak”, „árnyékkirályságnak” nevezte a Jagellók uralmát.3 János király esetében árnyaltabban fogalmaztak, ugyanis az ő uralmában a Habsburgokkal ellenséges magyar történetírók egy nemzeti királyságot láttak, ezért sokszor pozitívabban értékelték tevékenységét. A kortárs, vagy közel egykorú feljegyzések azonban inkább elmarasztalták, és bűnösnek találták a Magyar Királyság széthullásában. Természetesen itt is figyelembe kell venni, hogy a Habsburg-dinasztia már 1526 őszén megkezdte János király legitimitásának aláásását, és arra törekedett, hogy disz- kreditálja őt az európai uralkodói udvarokban. Erre szolgált Cuspinianusnak, Miksa császár egykori történetírójának a török veszélyről írt röpirata, amelyben árulással vádolta Szapolyait,4 és a lejárató kampány erejét jelzi, hogy az egyébként Szapolyai szolgálatában álló Szerémi György emlékiratában is felbukkan ez a motívum.5 A kutatás mára bebizonyította, hogy Szapolyait nem terheli a felelősség a mohácsi vereségért.6 A kérdés azonban továbbra is aktuális: vajon a három uralkodó alkalmatlansága vezetett a középkori Magyar Királyság bukásához, vagy személyüktől független okok vezettek az ország széthullásához, és a negatív értékelések mögött a humanista uralkodói ideál, illetve Ulászló és János hatalomgyakorlásának ellentéte áll? 3 Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet 2. kötet. Bp. 1935. 563. 4 Cuspinianus: protreptica Ioannis Cuspiniani ad Sacri Romani Imperii Principes et Proceres, ut bellum suscipiant contra Turcum [... l.Viennae Austriae. s. a. [1526]. 5 Szerémi György II. Lajos és János királyok házi káplánja emlékirata Magyarország romlásáról 1484—1543 [...]. Közli: Wenczel Gusztáv. (Magyar Történelmi Emlékek II. írók I.) Pest 1857. E tanulmányban az alábbi kiadást használtuk: Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp. 1979. 121-123. 6 B. Szabó János-Tóth Ferenc: Mohács (1526). Soliman le Magnifique prend pied en Europe centrale. Paris 2009.
