A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Kulcsár Krisztina: Adalék a Helytartótanács 1769. évi reformjához. Albert szász-tescheni herceg első helytartói évei és 1768. évi előterjesztése
234 KULCSÁR KRISZTINA sét és az ország területi felosztását a négy referens között, a bizottsági elnökök jelentéstételi kötelezettségét (igaz, Kempelen kéthetente kívánt volna összeállításokat küldetni), valamint Kempelen is fontosnak tartotta egy számszerinti iktatókönyv vezetését.64 Az uralkodónő Albert bemutatott előterjesztését még 1768. november 28- án továbbküldte a tanács néhány más tagjának is véleményezésre. Pálffy Miklós országbíró, az imént említett Kempelen János és Balassa Ferenc is véleményt mondott a helytartó reformtervezetéről.65 E személyek javaslatainak megvizsgálása és elemzése azonban már túlmutat vállalt témám keretén. Úgy vélem, nem a herceg jószándékát vagy alaposságát vonták kétségbe, amikor előterjesztését köröztették más tanácsosok között is, hanem egy átfogó, alapos szabályozást kívántak előkészíteni. Az utasítás alapján látható, hogy Albert összeállítását nem vették át szó szerint, sőt, néhány elemét teljességgel mellőzték, vagyis feladata — titulusa ellenére — ez alkalommal neki is csak annyi volt, mint a többi hivatalnoknak: véleményezés és javaslattétel. Az 1769. évi instrukcióbővítés és ügyintézési reform - ma már tudjuk - csak ideiglenesen segített a dikasztérium ügyviteli gondjain. Csaknem 15 évvel később, 1783-ban gróf Niczky Kristóf hasonló céllal készítette el összeállítását II. József számára. A belső problémák közül a gróf az első helyen még mindig a túl nagyszámú bizottságot nevezte meg, valamint az (amúgy 1769-ben preferált és bevezetett) módszert: az ügyek plénum előtti tárgyalási nehézkességét. A lassú ügyintézést erősítette az 1769-ben is megtartott gyakorlat: az ülésjegyzőkönyvek felolvasása. A pontatlan és lassú munka legjelentősebb külső okának tartotta továbbra is a vármegyék felelőtlen ügyintézését, hiszen sem a határidőket, sem a fentről érkező utasításokat nem tartották be.66 Az 1769. évi reformnak azonban több olyan hozadéka is volt, amelyek jelentősen megkönnyítették a kortárs hivatalnokok munkáját, és amelyek értékes adatokat tartalmaznak, vagy hasznos segédletet jelentenek a jelenkor kutatói (és levéltárosai) számára: így a számsoros iktatás bevezetése, amely visszakereshetővé tette az iratokat; a szabályrendeletek (idealia) sorozatának mindenki által támogatott összegyűjtése, amelyek zsinórmértékül szolgáltak a helytartótanácsosok számára, vagy az 1769 novemberétől kötelező éves részletes jelentések elkészítése, amelyekben a helytartótanács elnöke az adott évi munkáról számolt be.67 64 MOL N 13 (Arch. loc. Alberti Ducis Saxoniae) Lad. 62. Fasc. 12. Nr. 2. 65 Uo. 66 MÓL Magyar Kancelláriai Levéltár, Magyar Királyi Kancelláriai regisztratúrája, Acta generállá (A 39) 1783/10873 és vö. Hajdú L.: II. József igazgatásai reformjai i. m. 99-100. 67 Felhő Ibolya - Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Bp. 1961 (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 3.) 134. Az 1770 és 1782 között készült jelentéseket lásd: MÓL C 42 (Acta mise.) Fasc. 49. Nr. 250.
