A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Kulcsár Krisztina: Adalék a Helytartótanács 1769. évi reformjához. Albert szász-tescheni herceg első helytartói évei és 1768. évi előterjesztése
226 KULCSÁR KRISZTINA vonásként már az egyéni, és nem a kollektív felelősség kérdését vetette fel, mivel a bizottsági jegyzőkönyvben és a Bécsbe küldött előterjesztésen feltüntette volna az ügyintéző referensnek a nevét is.11 A legnagyobb egyetértés a tanács jog- és hatáskörének a bővítése esetében alakult ki. A lassú ügymenet egyik fő gondjának az engedetlen vármegyéket tartották, akik nem a kellő tisztelettel fogadták a tanács leiratait. Itt az 1730. október 27-én kelt leirat megújítását szorgalmazták, amely kimondta, hogy ha nem engedelmeskednek a vármegyék vagy magisztrátusok, akkor a saját költségükön kell a helytartótanács elé járulniuk, hogy kivizsgálják ügyüket és felelősségre vonhassák őket.12 Az előterjesztés már igen konkrét javaslatokat is megemlít, amelyek arra utalnak, hogy maguk a tanácsosok is sokat küzdöttek a 18. századi hivatali kiskapukkal. Balogh például azt a sérelmezett gyakorlatot említi, amikor a panaszos közvetlenül az udvarhoz (vagyis a helytartótanácsot mellőzve a Magyar Udvari Kancelláriához) fordul, és ott a saját javára befolyásolja az uralkodói döntést. Az irodaigazgató felvetette, mielőtt intézkednek, ilyen esetekben legalább kérjék ki a helytartótanács véleményét is. Herlein hasonlóképpen a tanács súlyát kívánta növelni azáltal, hogy javaslata szerint mindig hallgassák meg a dikasztériumot olyan tárgyakban, amelyek intézését rábízzák. Az összezsugorodott jogkörön pedig oly módon próbáltak volna javítani, hogy a már kiadott szabályrendeleteket (ideáliákat, normáliákat) vegyék alapul, ezek szolgálhatnak zsinórmértékül, hogy ne kelljen minden kis kérdéssel a bécsi döntést megvárni. (Balogh még azt is javasolta, hogy Klimó György püspök és négy másik tanácsos gyűjtse össze ezeket a szabályrendeleteket.) A közjó elérése érdekében született ötleteket ez az előterjesztés nem részletezi, bár különösen Győry több hasznos, gyakorlatias javaslattal is élt.13 Albert helytartó ezen kérdések köré csoportosította a saját tervezeteit is.14 Első helyen említette az alkalmas, megfelelő tudású és munkabírású tanácsosok kiválasztását és az alkalmatlanok nyugdíjazását. A fiatal nemeseknél szerinte mellőzni kellene, hogy csupán ismert családnevük miatt kerüljenek be a tanácsba. Albert ezt a nem azonos módú kiválasztási mechanizmust tartotta az egyik oknak, amely miatt a helytartótanács ügyintézése kisiklott az eredeti pályájáról.15 Ugyan ezt a gondolatot valamennyien osztották, ennek ellenére nem került sor jelentős személyi változásokra a helytartótanácsban 1769 folyamán: a főnemesi rangú tanácsos közül mindössze egy (gróf Aspremont János) és a köznemesek közül is csak egy személy (Csiba János) szolgált 1769-ig.16 El11 Uo. pag. 34-37. 12 MOL C 13 (Ben. mand.) 1730. okt. 27. 13 MOL N 13 (Arch. loc. Alberti Ducis Saxoniae) Lad. 62. Fasc. 12. Nr. 7. 14 MOL A 1 (Őrig. ref.) 1769/33. pag. 40-86. 15 A tehetség és az alkalmasság szempontját II. József próbálta meg bevezetni hivatalnokai kiválasztásánál. A társuralkodói időszakra lásd: Kulcsár Krisztina-. II. József jellemzései az erdélyi hivatalnokokról 1773-ból. „Az Erdélyben hivatalnokoskodó guberniumi és kincstartósági tanácsosok, továbbá a főispánok és a királybírók titkos listája, amennyire kiismerhettem őket”. Fons 9. (2002) (Tanulmányok a 60 éves Gecsényi Lajos tiszteletére.) 359-382. 16 Vö. Ember GyÜgyintézés i. m. 191-267.
