A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Guszarova, Tatiana: „A nagy réghy dicsiretes magyar gyókérbóll ky nőtt szép ágh…” Berényi György báróságára írt Gratuláció
162 TATIANA GUSZAROVA együtt a nádorhoz hasonlóan, katonaként a «tanítvány» sem nézhette nyugodtan azt, hogy a békeszerződések ellenére a törökök továbbra is portyákkal támadják a királysági területeket, rabolják és a hatalmuk alá hajtják őket. Ezeket a bajokat Esterházy és hívei (esterházisták) - közöttük Berényi György és Kereszthury László - bűnül rótták fel a Habsburgoknak, akik nem akarták kisebb hadi cselekményekkel nyugtalanítani a törököket, mert féltek a nagy háborútól. A magyar ellenzék bírálta a Habsburgokat emiatt. Mégis Esterházy, mint sok más kortársa, biztos volt benne: a Habsburgok nélkül Magyarország nem szabadulhat fel a török iga alól, és ez a biztos tudat megbékítette őt az uralkodóházzal.64 Éppen ez közelítette egymáshoz Esterházyt és Berényit, aki a nádornak azt a felszólítását követte, hogy a megyékben szervezzenek felkeléseket a törökök elleni védelemre. Élete fő céljának (Magyarország felszabadulása a töröktől) oltárán a nádor kész volt feláldozni a kisebb elveket. így, bár Esterházy szükségesnek tartotta a bécsi béke feltételeinek teljesítését, beleértve a vallási szabadságra vonatkozó cikkeket is, az országgyűléseken határozattan, sőt durván támadta a protestánsokat, akik elsősorban a felhalmozódott vallási ügyek megoldását követelték, és az országgyűlés feloszlásával fenyegettek.65 A nádor az állami kérdéseket tartotta elsőrendűnek: a közigazgatást, a pénzügyet, a hadügyet. Hasonló álláspontot foglalt el Berényi György is. Ezt a helyzetet először az 1637/38. évi országgyűlésen tapasztalta meg, utoljára pedig 1662-ben, politikai karrierje alkonyán. 1638-ban Esterházynak sikerült megakadályoznia a szakadást, és végigvinni az országgyűlést. 1662-ben a helyzet másképpen alakult. Az országgyűlés előtt két kérdés állt: a vallási ügyek (a protestánsok jogainak megsértése és a szerződések, illetve a királyi diplomák feltételeinek be nem tartása) és katonaiak (az idegen, főleg német hadaknak az országon belüli elhelyezése, amelyek viselkedésükkel nagy kárt okoztak Magyarországnak). Berényi György, már báró és tekintélyes politikus, aki a protestánsok érdekeit védte, a protestánsok kérésére kifejtette véleményét arról: foly- tassák-e a tárgyalásokat, vagy el kell hagyniuk a gyűlést. Ez az «Opinio» Berényi politikai hitvallása. A legélesebb szavakkal beszélt a dinasztiáról és a bécsi udvarról; kijelentette, hogy a Habsburgok sem nem barátságosak, sem nem rokonszenvesek a magyarok iránt; nem tartják be a protestánsok jogait védő szerződéseket; hagyják, hogy a Magyarországon elhelyezett német hadak elpusztítsák az országot és nyomorba döntsék lakóit. Mégis, számításba véve Magyarország válságos, kilátástalan helyzetét, Berényi azt tanácsolta, hogy a két bajból válasszák a kisebbet: nem szabad szakítani és elhagyni az országgyűlést, félre kell tenni a vallási ügyeket, és hozzá kell fogni a katonai kérdések megbeszéléséhez. «Tanácsosabb is lenne, a lelki szabadságoknál periclitálásáért testi periculumot subeálni» - ez volt Berényi véleményének összegzése.66 Sőt úgy vélte, hogy a kialakult helyzetben nem tanácsos a német hadak teljes kivonását 64 Péter KEszterházy Miklós i. m. 83-115. 65 [Komáromy A:] Berényi György naplója i. m. 131. 66 MOL N 114 Acta Diaetalia. Vol. 20. Acta Diaetae 1662. Diaetalis Opinio Spectabilis ac Magnified Domini Georgii Berényi circa negotium religionis sub termino Diaetae Anni 1662. Posonii celebratae, seriptotenus Evangelico Statui die 7. Augusti transmissa.
