A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Guszarova, Tatiana: „A nagy réghy dicsiretes magyar gyókérbóll ky nőtt szép ágh…” Berényi György báróságára írt Gratuláció
152 TATIANA GUSZAROVA rísz» szerzője három, a magas státus elnyeréséhez szükséges tulajdonságot emel ki. A magyar szövegben első helyre a kitüntetett személy családját teszi, a másodikra a rendjéhez való tartozást és az ennek megfelelő magatartást; ezeket követik az egyéni érdemek.15 Ezen a helyen a latin változat észrevehetően eltér a magyartól: először családja hírnevéről (familiae celebritas) beszél, aztán ítélőképessége magasztosságáról (judicii sublimitas), végül az ősök érdemeinek nemességéről (virtutis avitae nobilitas). Viszont egy szó sem esik arról, hogy méltó a rendjéhez. Maradjunk abban, hogy magyarul a szerző pontosabban fejezte ki magát. A «Gratuláció» írója tehát magasra helyezi az olyan értékeket, mint a család és a rendhez való tartozás. A családot illetően Kereszthury a királyi diplomára hivatkozva nemcsak annak ősi származását, hírnevét dicséri, hanem mai példás állapotát is.16 Nagyon jól tájékozott rokona múltjában, és sokra tartja. Bár a Berényiek a legrégibb családok közé tartoztak, és már a 13. században nemesek voltak,17 valódi felemelkedésük a mohácsi tragédia után kezdődött. A török kor jelentős változásokat hozott a magyar társadalomban. A törökellenes háborúknak a nemességet is megtizedelő, tetemes veszteségei és a centralizációra törekvő Habsburgok által épített új igazgatási rendszer új családokat emeltek a felszínre.18 György nagyapja, Berényi András, akit a források «literatus»15 «...Elseó, Familiae Celebritas. Második, az Érték, hogy bócsúletessen ottis rendinek ember megh felellhessen. Harmadik, a ky mindezen megh-mondott kétt dolghott superállya kúlómb-kú- lomb féle szép virtusokkall való tündöklés». A latin változatban: «...tria illustria glóriáé ejus animum meum sub ingrediuntur specimina: familae celebritas, judicii sublimitas, virtutis avitae nobilitas». 16 «... az eó k[egyel]me beócsúletes Famíliáidnak nem csak igen réghy vóltátt, hanem akkor- bannis méltósághoss állapotát, megh-értettúk a my k[egyel]mes Urunk eő Felséghe Dipplomáiábóll». A latin szövegben áll: «...non tantum retracta vetustate, illustris familiae; séd etiam moderna tem- poris periodo, proprio statu satis inclaruisse ex Diplomáié suae Maestatis deprehendimus». 17 Komáromy A.: Karancsberényi báró Berényi György i. m. 127-128. 18 A társadalmi mobilitás problémai a Mohács utáni korszakban, az egyes nemesi családok és személyek sorsa ma erősen foglalkoztatja a történészeket. Ezekből a tanulmányokból csak néhány jellemzőt említek. Czízi István: Egy nagyívű hivatali karrier kezdetei a XVII. századi királyi Magyar- országon. Aszalay István naplója (1624—1631). Fons 12. (2005) 163-255.; Dominkovits Péter: Földesúri familiáris, vagy megyei hivatalviselő? Bezerédy György soproni alispánsága (1655-1662). Fons 12. (2005) 127-162.; Uő: Közigazgatástörténet - családtörténet. Egy 16-18. századi Sopron vármegyei hivatalviselő család, a petőházy Zekék. In: Fejzetek Győr, Moson és Sopron vármegyék közigazgatásának történetéből. Győr 2000. 39-67.; Uő: Egy 17. századi Vas vármegyei alispán: felsőkáldi Káldy Péter. In: Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szombathely 2003. 183-206.; Frederik Fe- dermayer: Leopold Peck (1560-1625) kincstárnok és családja. In: Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Pozsony 2005. 156-201.; Gecsényi Lajos: Egy köznemesi család a 17. században (A Falussyak). In: Házi Jenő Emlékkönyv. Sopron 1993. 237-252.; Uő: A döntés előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A magyar kamara vezetői és tanácsosai a 16. században. In: Magyar évszázadok. Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára. Szerk. Ormos Mária. Bp. 2003. 100- 117.; Uő: Győr megye közigazgatása és tisztikara a XVII. században. Levéltári Szemle 38. (1988: 3. sz.) 14-34.; Uő: Egy kamarai tisztviselő a XVI. században. Nagyváthy Ferenc. Turul 72. (1999) 77-83.; Gecsényi L.-Tatjana Guszarova: A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között. Századok 137. (2003) 653-673.; Tatiana Guszarova: A „telhetetlen” Ebeczky. Egy 17. századi kamarai hivatalnok karrierjének története. In: Mindennapi választások. Péter Katalin 70. születésnapjára. Szerk. Erdélyi Gabriella és Tusor Péter. Bp. 2007. 63-87.; Guszarova, T. P: Konkursznije gyela ven- gerszkih csinovnyikov v Venszkom Pridvornom kaznacsejsztve vo vtoroj polovinye XVII v. In: Isz-
