A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Draskóczy István: A dési sókamara gazdálkodása a 16. század közepén. Egy adalék Fráter György gazdaságpolitikájához
108 DRASKOCZY ISTVÁN ról és a termelésről a két biztos siralmas képet festett. Azt írták, hogy csökkent a sóvágók száma. Beszámolójukból az derül ki, hogy a Barát nem fizette rendszeresen a munkásokat, nem törődött a bányákkal, hanyagok a tisztviselők, baj van a sóvágókkal.5 Az 1550-1552 közötti politikai események nyomott hagytak a kamarák működésén is, így feltételezhető, hogy békésebb periódusban jobban működtek. A középkor végén Dés a magyar királyság népesebb, jelentősebb oppi- dumai közé számított, lakói bekapcsolódtak a sókereskedelembe. Mohács után népessége azonban fokozatosan csökkent. János király idején 332, Fráter György időszakában 170, 1552-ben alig 100, 1554-ben pedig 108 adózó portát vettek számba. A désiek állítása szerint a szamosújvári vár építkezéseihez vették túlzottan igénybe őket, s elszegényedtek.6 Két sóbánya működött. Az egyik Désen, a másik pedig a szomszédos Désakna oppidum területén volt található.7 A dési kamarát a Kraszna, Közép-Szolnok, Kolozs, Szatmár megyékben birtokos középnemes, Dobay János vezette 1552 márciusáig. Anyaggyűjtésünk szerint 1545 januárjában tűnt fel először ebben a hivatalában (az előző esztendőben még nem említették funkcióját). Fráter György 1551-ben (vagy talán már 1550-ben) feladatait a szamosújvári vár provisori teendőivel bővítette. 1552 tavaszán még ő töltötte be ezt a tisztséget.8 A dési kamarában 1550. március 8. és 1551. március 7. között 425 797, az 1551. március 8. - 1552. február 21. közötti időszakban pedig 311 854 kockát hoztak a felszínre (fölsóval és wessmással együtt, amit a bányász 100 kockánként volt köteles még kitermelni), ami 3972,86 illetve 2909,72 tonnának felel meg.9 A kitermelés hanyatlását az év háborús viszonyaival, a bizonytalan politikai helyzettel magyarázhatjuk, s talán azzal, hogy a Fráter György halála utáni zűrzavaros időszakban Castaldo nem tudta megfelelően ellenőrizni a tisztségviselőket. Korántsem lehetetlen, hogy eme néhány hónap termelésének egy része „eltűnt”. 5 Engel, J. Chr.: Geschichte i. m. II. 27., 29., 31., 33.; Oborni Teréz: Erdély pénzügyei I. Ferdi- nánd uralma alatt 1552-1556. Bp. 2001. (Fons Könyvek 1.) 71-92.; Draskóczy Erdély sótermelése i. m. 70. Az ötödik bányahely, Szék 1534-től Kendi Ferencnél volt zálogban, itt nem folyt termelés. Magyar Országos Levéltár (MOL) F 4. Colos. Fasc. 4. Nr. 42., Uo. Cent. X. 43. 6 Draskóczy István: Szempontok az erdélyi sóbányászat 15-16. századi történetéhez. In: Studia professoris - professor studiorum. Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára. Szerk. Almási Tibor, Draskóczy István, Jancsó Éva. Bp. 2005. 91. 7 Oborni T: Erdély pénzügyei i. m. 80-83. 8 A kolozsmonostori konvent levéltára. Ismerteti Beke Antal. Bp. 1897. 459. sz.; A kolozs- monostori konvent jegyzőkönyvei. I—II. Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. Bp. 1990. II. 4825., 5026-27., 5088., 5102. sz.; Urkunden-Regesten aus dem Archiv der Stadt Bistritz in Siebenbürgen 1203-1570. Von Albert Berger. Aus dem Nachlass herausgegeben von Ernst Wagner. Köln-Wien 1986. 1739-40., 2001., 2004-5., 2031., 2034., 2040., 2043., 2080., 2086., 2093., 2122. sz.; MOL E 227. Liber regius. II. 16. CD. Utóda Hanvay György lett. Engel, J. Chr.: Geschichte i. m. II. 35-36. Vö. még Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I—II. Szerk. Maksay Ferenc. Bp. 1990. 401., 429., 716. Szamosújvárra újabban: Kovács Klára: A szamosújvári vár Martinuzzi palotája. In: Kastélyok évszázadai, évszázadok kastélyai. Tanulmányok a 80 éves Koppány Tibor tiszteletére. Szerk. Somoijai Selysette, Feld István. Bp. 2008. 75-90. 9 Egy dési kocka ekkor 19 fontot nyomott. Engel, J. Chr.: Geschichte i. m. II. 38. Egy magyar (budai) font 491,07558 grammot tett ki. Hóman Bálint: Magyar pénztörténet. Bp. 1916. 115., 122.
