Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Draskóczy István: Szempontok az erdélyi sóbányászat 15-16. századi történetéhez

Draskóczy István:

SZEMPONTOK AZ ERDÉLYI SÓBÁNYÁSZAT 15-16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ

A következő írás a dési sókamara példáján keresztül az ezzel a termékkel folyó kereskedelem néhány vonatkozását szeretné megvilágítani a 15. század végétől a 16. század közepéig terjedő korszakban.1

A mohácsi csatával természetesen nem szűntek meg középkori viszonyaink, a korábban elkezdődött gazdasági és társadalmi folyamatok még hosszú ideig tovább érvényesültek. A 16. század számos forrása szól 1526 előtti történelmünkről.2 Midőn I. Ferdinánd király megkezdte a pénzügyigazgatás átszervezését, az új rendszert a középkori alapok felhasználásával alakította ki. Reformkísérletei azonban az 1540-es évek végéig nem hozták meg a várt sikert, s így az adminisztráció átfogó átalakítására csupán 1548 után került sor.3 Midőn Ferdinánd 1546-ban végre birtokba vette a huszti uradalmat, a máramarosi sókamarát, tervbe vette, hogy átalakítja az itteni gazdálkodást. Körültekintően járt el, s alaposan tájékozódott a kamara helyzetéről. Az e célból kiadott utasításai szükségszerűen a korábbi viszonyok vizsgálatához szolgálhatnak fontos

1 A dési sókamara 16. századi termelési viszonyait egy másik írásunkban dolgoztuk fel. A városi levéltár gazdag anyaga nemcsak a település történetének sokoldalú megismerését teszi lehetővé, hanem arra is alkalmas, hogy a sóbányászat viszonyait megértsük, a másutt előkerülő információkat értelmezzük. A só ügye iránt az utóbbi időben növekedett meg az érdeklődés.

2 Az 1526-os politikai korszakhatáron átnyúló hosszú távú folyamatok álltak a korán elhunyt Barta Gábor és Szakály Ferenc érdeklődésének a középpontjában. Az utóbbi időben eme kérdéskört érintő munkák közül példaként említhető Pack Zsigmond Pál: Szürkeposztó, szűrposztó, szűr. Fejezetek a magyarországi szövőipar korai történetéből. Bp. 2003. írásai vagy Gecsényi Lajos: Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól az újkorig. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál, Pálily Géza, Tóth István György. Bp. 2002. 175 skk. Török kori források használata (különösen az Alföldön) középkori viszonyok megismerését teszi lehetővé. Lásd pl. Blazovich László-. Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. passim (a továbbiakban: Blazovich 2002).; Arra, hogy kora-újkori forrás őrizhetett meg Mohács előtti információkat, számos példa lenne idézhető. Két olyan kútfőt említenénk meg, amelyekre munkánk során vissza fogunk térni: Diósgyőr 1563-as urbáriuma (Miskolc története I. Főszerk. Dobrossy István. Miskolc, 1996. 279., 298-299., 323., 327., 330. - a vonatkozó rész Gyulai Éva munkája; a továbbiakban: Miskolc története I.) illetve az 1565-ös tokaji vizsgálat s urbárium, amelyben Szapolyai János birtoklásának az éveire (tehát az 1527 ősze előtti korszakra) találunk utalásokat (MOL. E 156 U et C. 81:10, 89:2, 89:3.) Tokaj birtoklástörténetére: Détsy Mihály: Tokaj várának története. In: Tokaj várostörténeti tanulmányok II. Szerk. Bencsik János, Orosz István. Tokaj, 1995. 11 skk. (a továbbiakban: Détsy).\ Kora-újkori dokumentumokat használt középkori vonatkozású probléma megoldására többek között Ladányi Erzsébet: Az Ilosvay kódex keletkezésének körülményei. In: Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Szerk. Bertényi Iván. Bp. 1980. 169-179.

3 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 128. ( a továbbiakban: Ember 1946); Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567-1813. Bp. 1990. 8-12.; Kenyeres István: I. Ferdinánd magyarországi pénzügyigazgatási reformjai és bevételei. Történelmi Szemle 45 (2003) 64-81.; Uő.: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században. Levéltári Közlemények 74 (2003) 71-74.