Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Blazovich László: Az Első Litván statútum
63 sem volt lehetőség, mert ebben az időben az egyes szakjogokat és jogágakat sem különítették el még egymástól, nem beszélve arról, hogy az egyes hatalmi ágak elválasztása is csak a polgári korban következett be. A Statútum szerzője azonban kortársaihoz hasonlóan mégis megpróbálkozott tárgyi csoportosítással 13 cím, rész vagy fejezet alá gyűjtve az egyes tárgyakat, a kötete elé pedig tartalomjegyzéket, illetve regisztert illesztett. Az első cím alatt mások mellet az államjogra vonatkozó artikulusokat gyűjtötték egybe. Például ide tartozik az 1/25. szabály, amely megerősíti: a nagyfejedelem Lengyelországban tartózkodva nem köteles privilégiumokat adni. Az egy téma több helyen szereplésére példa, hogy az ide tartozó tárgy, amely szerint „A külhoniak közül senkinek sem fogunk birtokba, zálogba és használatba adni földeket, várakat, városokat, címeket és tisztségeket, csak nagyfejedelemségünk fentebb nevezett földjein helyi születésű egyéneinek.”, a III/3. artikulus- ba került. Hasonló módon az állami tisztviselők rágalom vagy vád alá helyezésének kérdése is két helyen szerepel (1/1., III/3.). A büntetőjogtól nehezen elválasztható az 1/23. szabály, amely a hivatali teendőjének végzése közben a főhivatalnokot megsebesítő vagy megölő személyre szab ki büntetést. A második rész a feudális hadijog alapvető szabályait tartalmazza, de éppen úgy, mint az elsőben, ezen egységben ugyancsak találhatók büntetőjoghoz tartozó cikkelyek, sőt, földjogot érintők is. A harmadik rész a nemesi, kisnemesi szabadságról szól elsősorban, e réteg rendi-feudális jogairól, továbbá a fejedelemség gyarapításáról. Am itt is keverednek a különböző jogterületek. Az öröklésjoghoz tartozik a III/9., a polgári eljárásjoghoz a III/12., a büntetőjoghoz pedig a III/14. artikulus. E részben (III/10.) Werbőczyhez hasonlóan a szerző a nemesség rétegeit egyenrangúnak tekinti, nem tesz különbséget a főurak, valamint a közép- és kisnemesség között. E cím alatt (III/l.) nyilvánítja ki a fejedelem, hogy „Ha Isten kegyeskedik adni más államot vagy királyságot, akkor mi nemhogy nem kisebbítjük a mi Litván Nagyfejedelemségünket és rokonainkat, hanem inkább meg fogjuk védeni őket minden becsmérléstől és megaláztatástól.” Az artikulus különösen fontos volt a litván nemesség számára, ha a lengyel-litván perszonálunióra gondolunk. A negyedik rész vagy cím a női földbirtoklás, és azon belül a leányági birtoklás kérdéseit tartalmazza. A cikkelyek szólnak a nők közjogi helyzetéről is. Az ötödik részletesen foglalkozik az öröklésjoggal és a gyámság kérdéskörével. A hatodik rész vagy cím cikkelyeinek többsége a bírósági szervezet kérdéseit öleli fel, de tartalmaz eljárásjogi szabályokat is, mint például az osztatlan és osztott földbirtok ügyében végzett eljárás szabályait (VI/24.). A hetedik rész ide kapcsolódva szintén az eljárásjog artikulusait tartalmazza, intézkedései a nemesség földbirtokainak és tagjainak személyi védelmét fejtik ki. Ezzel összefüggésben több büntetőjogi szabály is megtalálható a részben. A nyolcadik és kilencedik rész vagy cím a nemesi réteg birtokjogi és más vagyonjogi kérdéseit szabályozza, foglalkozik az erdőgazdálkodással, és más földművelést érintő kérdésekkel, ezen kívül a jobbágyok között előforduló vitás ügyekre vonatkozó artikulusokat ugyancsak tartalmaz. A kisebb terjedelmű tizedik rész pedig a hadi, védelmi jogra terjed ki, továbbá a nemesség és a városi lakosság közötti ügyekre, azokon belül a kölcsönökre. AZ ELSŐ LITVÁN STATÚTUM
