Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Blazovich László: Az Első Litván statútum
Blazovich László: AZ ELSŐ LITVÁN STATÚTUM Díszes fakszimile kiadásban jelent meg 1985-ben az Első Litván Statútum, a Litván Nagyfejedelemség korabeli jogát egybefoglaló jogkönyve, amely a nagyfejedelemség fénykorában annak területén élt litván, lengyel, fehérorosz és ukrán népek kultúrájának egyedi emléke és a középkori litván állam történetének kiemelkedően fontos forrása.' A reprezentatív kötetet a vilniuszi egyetem és a litván tudományos akadémia kutatói adták közre.* 1 Az első statútumot még kettő követte 1566-ban és 1588-ban. Az első az 1566-ban kiadott második megjelenéséig volt hatályban.2 A statútumot, amely 1529-ben ó-fehérorosz nyelven készült, 1531-ben Krakkóban latinra, majd 1552-ben lengyel nyelvre is lefordították.3 Éppen ezért kötetünk háromféle szövegváltozatot, a Dzialiuskis (Dzialinski)-féle ó-fehérorosz nyelvűt, a Laurinas (Laurenszki)-féle latin nyelvűt és az Ališavas (Olszewski)-féle lengyel nyelvűt tartalmazza, amely három szövegváltozat írástörténeti és szövegkutatási szempontokból a legfontosabb. A három másolat keletkezésének bemutatásához fogva mindenek előtt egy rövid államtörténeti visszapillantást teszünk. Az őshazáját a Baltikumban kereső litván nép, Európa utolsó pogány népe, amelynek nyelvében talán a legtöbb korai eleme maradt fenn az indoeurópai nyelvnek. Túlélve a tatárjárás és a német lovagrend első támadásait, országának egyesítését Mindaugas (szlávul: Mendog) kezdte meg 1240 körül. A mi Szent Istvánunkhoz hasonlóan harccal és nyájassággal, adományokkal és kegyek gyakorlásával a többi törzsi fejedelem fölé kerekedett, s felvette a nagy- fejedelmi címet. O kezdte meg Fekete-Oroszország leigázásával azt az országgyarapítást, amelyet utódai folytattak, és amely során Moszkva fejedelmei az egykori Rusz északi és keleti, a litván nagyfejedelmek pedig a déli és nyugati területeit csatolták országukhoz. így lett Litvánia része Polaszje, Polock (1375), Minszk, Vityebszk, Volhinia, Kijev (1362), Csernyigov és Podólia egy része. Vörös Oroszországot (Halicsot) 1349-ben Lengyelországgal közösen fellépve kebelezték be. Az ország területe eközben az eredeti 70 ezerhez képest 650 ezer km2-re nőtt. Mindaugas felvette a kereszténységet, és a pápától kért koronával ' A Statutum fakszimile kötetének és a róla szóló legfontosabb szakirodalomnak a megküldéséért köszönetét mondok Dr. Jolanta Karpaviéiené-nek, a vilniuszi egyetem tanárának. 1 Pirmasis Lietuvos Statutas. Dzialinskio, Lauryno ir Ališavos Nuorašu faksimiés. Közreadja: S. Lazutka, E. Guđavičius. I. Vilnius, „Mintis” 1985. Ugyanez orosz nyelven is a baloldali címoldalon (a továbbiakban: PLS). 2 PLS. Bevezetés 7.; Bojtár Endre: Litván kalauz. Bp. 1990. 36. (a továbbiakban: Bojtár: Litván kalauz) 3 Norman Davies: Európa története. Bp. 2001. 226.
