Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konvent hiteleshelyi tevékenységének néhány sajátossága a Mohács utáni évtizedekben
50 BILKEI IREN közigazgatás 1541-ig akadozott, csak ezután említenek rendszeresen vármegyei tisztségviselőket és vannak utalások közgyűlésekre valamint sedriákra. Mivel a két zalai hiteleshely folyamatosan működött és a hitelessége iránti bizalom töretlen volt, ezért a megye írásbeli tevékenysége valószínűleg nem terjedt ki hiteles oklevelek kiállítására, erre egyébként sem lehetőség, sem szükség nem volt.19 Ennek ellenére nyilvánvalóan volt kapcsolat a hiteleshely és a megye között. Oklevelek bizonyítják, hogy 1550-ben a kapornaki konvent nótáriusa a megye jegyzőjének a tisztét is ellátta.20 Zala megye mezővárosainak 16. századi írásbeliségéről források híján semmit nem tudunk, így csak feltételezhető, hogy az semmilyen módon nem lehetett befolyással a hiteleshelyre. Inkább az a valószínű - mint ezt más helyről vett példák mutatják -, hogy mind a középkori, mind a koraújkori oppidumok oklevélkiadása a hiteleshelyi gyakorlaton alapult, a városi írásbeliség is hiteleshelyi mintákat követett.21 2. A hiteleshelyek belső tevékenysége Mint ismeretes, a hiteleshelyi tevékenység lényegében tanúskodás volt valamilyen jogügyletnél és e tanúskodás alapján az illető ügyről szóló, autentikus pecséttel ellátott oklevelet adtak ki. Az ügyfeleknek a jogi természetű akarat- nyilvánítását nevezték bevallásnak (fassio). Bevallást az ügyfél személyesen (personaliter) a hiteleshely előtt, személyesen a konventi kiküldött előtt vagy megbízott útján tehetett. Zalaváron és Kapornakon a felek személyesen tettek bevallást a konventtagok színe előtt (coram nobis). Sajnos, az eljárás teljes lefolyásáról, és a fizetendő illetékről a/assío-fogalmazványok, vagy a tisztázati példányok esetünkben nem adnak felvilágosítást. Joggal feltételezhető, hogy ez hasonlóan történt, mint a leleszi premontrei konventnél.22 Megjegyzendő még, hogy a /assio-tétel módjában a középkorihoz képest nem volt változás. Előfordult, hogy a bevallástevő betegsége vagy öregsége miatt a konventtagok szálltak ki az ügyfélhez és ott vették fel a fassiót. Pl. 1548-ban a zalavári konvent kiküldte László szentjakabi apátot és Bálint szerzetest, hogy Nagy Imre özvegye, Orsolya asszony, betegsége miatt (corporis infirmitatem) Rátk birtokán lévő kúriáján tehessen bevallást.23 A hiteleshely személyzetéről és szervezetéről csak közvetett adataink vannak. A konvent kiadványain kevés az ügyviteli feljegyzés, amiből a munkát rekonstruálni lehet, analógiaként csak a leleszi példákra lehet hivatkozni. Ezek alapján a kancelláriában folyó írásbeli munka vezetője a notarius volt. Mohács 19 Bilkei Irén: Adatok Zala megye 16. századi archontológiájához. Levéltári Szemle 54 (2004) l.sz. (a továbbiakban: Bilkei 2004) 39-58. 20 ZML A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltára (a továbbiakban: hh) XII. 1. hh. fasc. 3. nr. 117.: Blasius litteratus de Porgowcz notarius de Kapornak et sedis iudiciarie comitatus Zaladiensis. 21 Ladányi Erzsébet: Az oppidum fogalom használata a középkori Magyarországon. Az oppidumok jogélete. Levéltári Szemle 42 (1992) 4.sz. 3-12. 22 Kumorovitz, i. m. 11-12. ill. 17-18. 23 ZML XII. 1. hh. fasc. 3. nr. 158.
