Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Zsoldos Attila: Ducissa Sclavoniae
DUCISSA SCLAVONIE 387 végre vissza a zágrábi egyháznak az azt megillető Vaska birtokot,46 miként bizonyos verőcei tizedjövedelmeket is egészen 1283-ig a kezén tartott Erzsébet, jóllehet azok a zágrábi püspökséget illették volna meg.47 Mindezek a körülmények, ha nem is bizonyítják minden kétséget kizáró módon, de legalábbis elfogadhatóvá teszik azt a feltételezést, hogy Erzsébet, illetve az ő nevében eljáró Dénes bán és János ispán a Kőszegiekkel akaszkodtak össze a gerzencei ispán- ság birtoklásáért. Ha valóban így történt, akkor az özvegy királyné — nem először a férje halála óta eltelt szűk egy évtized során — olyan politikai kalandba vágott bele, melynek sikeres véghezvitele meghaladta tényleges erejét. Világosabb képet alkothatnánk a történtekről, ha tudnánk, hogy pontosan mikor történt az az összecsapás Erzsébet emberei és a Kőszegiek között, amely végül János ispán fogságba esését eredményezte. Ha ugyanis 1281-ben került erre sor, akkor elmondható, hogy az özvegy királyné alkalmatlanabb időpontot nem is találhatott volna a Kőszegiekkel való összeütközésre. 1281-1282- ben ugyanis történetesen Kőszegi János (Iván) volt IV László nádora, s a Hen- rik-fíak az Aba nembéli Finta lázadásával kapcsolatos harcokban is ott küzdöttek a király oldalán,48 így Erzsébet, akciója következtében, ellentétbe került fia az idő szerinti legfőbb támogatóival. Ez a rekonstrukció mindenesetre magyarázatot kínál arra, hogy miért hallgatja el az özvegy királyné oklevele Dénes bán és János ispán ellenfeleinek nevét. Elképzelhető ugyanakkor az is — s az eseményt előadó oklevélben a történet idejére utaló nuper kifejezés inkább ezt a megoldást látszik támogatni —, hogy a gerzencei ispánság birtokbavételére irányuló kísérlet 1282-ben történt, ez esetben talán kapcsolatba hozható azzal, hogy a nádori méltóságban ez évben váltotta fel Csák nembéli Máté Kőszegi Jánost (Ivánt). 1281. szeptember 21-én még bizonyosan János (Iván) volt a nádor,49 Erzsébet egy 1282. március 31-én kelt oklevele már Csák nembéli Mátét nevezi nádornak.50 A nádorváltás időpontja tehát pontosan arra az időszakra esik, amikorra az Erzsébet és a Kőszegiek közötti konfliktus is keltezhető, nem tudható viszont, hogy az utóbbi esemény az előbbi oka vagy következménye volt-e, azaz IV László menesztette Kőszegi Jánost (Ivánt) azért, mert az szembeszegült Erzsébet akaratával, vagy az özvegy királyné látta elérkezettnek az időt János (Iván) — más okból bekövetkezett — leváltása után arra, hogy megszerezze a gerzencei ispánságot. Bármiként történt is a dolog, annyi bizonyos, hogy néhány hónappal leváltását követően János (Iván) és fivérei fellázadtak IV László ellen, aki 1283 végén haddal vonult ellenük. 1284-ben aztán, amikor Borostyán várának siker46 1282: CDCr VI. 490-491. (keltére lásd RA 3155. sz.). 47 1280: CDCr VI. 359-360., 360-361., 364-365., 365-366.; 1283: CDCr VI. 447-448., vö. még 1284: CDCr VI. 482-483., 483-484. 48 Zsoldos A.: Téténytől a Hód-tóig i. m. 90-93. 49 1281: ÁÚO IX. 321-322. Nádorként szerepel néhány 1281-ben, napi kelet megjelölése nélkül kiállított oklevélben is, lásd Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg I-V Bearb. von Hans Wagner, Irmtraut Lindeck- Pozza et al. Graz-Köln-Wien, 1955-1999. II. 151., 156., 157. 50 Az év megjelölése nélkül „tertio die post festum Passee” kelt oklevélben (DL 38 667.) írásba foglalt egyezség végrehajtásáról a pécsi káptalan 1282. nov. 6-án tett jelentést IV Lászlónak (ÁÚO XII. 372-373.), Erzsébet oklevele így nagy biztonsággal datálható 1282. márc. 31-re.
