Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Veszprémy László: Lotharingiai szentek hazai liturgikus könyveinkben

372

VESZPRÉMY LÁSZLÓ

hoz, így I. Dagoberthez és III. Sigiberthez fűződő szoros kapcsolatáról. Magyar- országról egyedül az 1394-es garamszentbenedik misekönyv és egy 14. századi misekönyv (OszK cím 395) ismeri. Ugyankkor a szintén kölni püspök Ever- gisel (okt. 24.) tisztelete visszhangtalan maradt.

A trieri püspökök közül Eucharius, Valerius, Maternus nevei jöhetnek szóba, noha utóbbit több minőségében, mint Köln és Tongeren főpapját is tisztelték. Valerius számos alkalommal előfordul a hazai forrásokban (jan. 29.), sőt a pozsonyi „H” missaléban dec. 9-én, egy napon mind a három püspök együtt: Valerius, Eucharius és Maternus. A 4. századi trieri püspökök, majd később érsekek közül is többeket viszontlátunk a magyar forrásokban. Ilyen a 347 körül elhunyt Maximinus (máj. 29.), akinek ünnepét számos forrás megőrizte, többek között a premontrei breviárium litániája is, ugyanakkor szept. 12-i ünnepe nem honosodott meg. Maximinus a trieri szentek legrégibb rétegéhez tartozik, amit jól mutat, hogy patrocíniumai sokszor a településektől távol, jelentéktelenné vált helyeken bukkannak fel. Más kérdés, hogy tiszteletét nevéhez kapcsolódóan névátvitel is támogathatta.

Hasonlóképpen nagy számban őrizték meg hazai források a 359-ben meghalt Paulinus püspök emlékét (aug. 30/31). Továbbá megemlékeztek a trieri püspökök közül a pozsonyi misekönyvekben („A”, „H”) Liutwinra (Ludwinus- ra, szept. 29.) Nicetiusra (okt. 1., „A” sanctorále). E kéziratokban egyébként sem teljes a megemlékezésben részesített trieri püspökök sora, elég ha Marius (jan. 16), Abrunculus (ápr. 22.), Magnerich (júl. 25.) neveinek hiányára gondolunk.

Amint arra már utaltunk, a trieri püspökök miseimádságai legteljesebben és legkoncentráltabban az ún. 1341 előtti misekönyvben fordulnak elő.11 így megtaláljuk Marus/Marius (jan. 16). Valerius (jan. 29.), Madoaldus (máj. 12.), Maximinus (máj. 29.), Ludwinus (szept. 29.), Nicetius (okt. 1.) és Eucharius (dec. 8/10) ünnepnapjait.

Itt említjük meg a trieri remete, Simeon ünnepét (jún. 1.) a Pray-kódex- ben és a soproni misekönyvben. Felvethető, hogy esetleg a Hartvik-féle agenda Simeon említése mögött esetleg az ő alakja húzódik meg. Az „Agenda pontificalis” kapcsán érdemes utalni a horvát történeti kutatásnak a magyar eredetre vonatkozó tartózkodó vagy éppen teljesen elutasító véleményére, amelyek egyébként teljesen ismeretlenek a hazai szakirodalomban. Legutóbb, 1999-ben éppen Radoslav Katicáé foglalta össze a kéziratra vonatkozó zágrábi nézeteket.12 Ebben joggal hangsúlyozza a kézirat archaikus elemeit, a görög liturgikus gyakorlat emlegetését („mos est Gregorum”; „Greci dicunt” etc.). Ugyanakkor a Szt. Simeon ereklyéit emlegető egyik hely kapcsán dalmáciai származási helyre gondol, s Hartvik személyében zárai vagy dubrovniki püspököt vél felfedezni, ami kevésbé tűnik meggyőzőnek.

11 Veszprémy L.\ Szentkultusz, i. m. 19-20.

12 Radoslav Katičić: Literatur- und Geistesgeschichte des kroatischen Frühmittelalters. Österreichische Akademie der Wissenschaften, philosophisch-historische Klasse. Schriften der Balkan- Kommission. Philologische Abteilung Bd. 40, Wien, 1999 511-521.