Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
N. Tahin Emma: Orvosok a Zsigmond-kori Magyarország városaiban
364 N. TAHIN EMMA A város szolgálatában álló, a közösség által díjazott, egyetemen képzett orvos csak a Zsigmond-kort követően, 1448-ban jelent meg az itáliai Bartho- lomeus phisicus személyében. Fizetsége 5 bécsi libra és 2 solidus volt. Nem derül ki, hogy ez az összeg milyen időtartam honoráriumát jelentette, és kiegészítette-e az európai gyakorlat szerint természetbeni járandóság vagy magánpraxisból származó jövedelem. Maister Bartolome Arztot 1449-ben is említette a számadáskönyv. Ekkor a neki járó összeg: 5 Pf. 2 Sch. volt. A városi szegényeket gyógyította, és a tanácsnak az egészségügyre vonatkozó kérdésekben orvosi szakvéleményt adott.94 Az orvosok tevékenységét kiegészítő sebészekről nem szólnak a források. Ha feltevésünk helyes, itt is az Arztok látták el a sebészek feladatát. Csak 1448-ban történt említés Hayding Erhard chirurgusról, aki kérte a pozsonyi tanácsot, hogy az Erzsébet királynétól neki ajándékozott két házat adassák át. Azonossága a korábban említett Erhardt mesterrel valószínűnek tűnik.95 A pozsonyi káptalannak is voltak orvosdoktor kanonokjai, bár nem biztos, hogy Pozsonyban tartózkodtak. Adtak-e orvosi tanácsot szűkebb környezetükön túl, kérdéses. A 14. század elején már találkozunk pozsonyi gyógyszerésszel. A század második felében vagyonos patikárusokról kapunk hírt, Prandinus Mátyásról, aki 1373-ban 72 font dénáron vett házat a Hal téren, és Tamásról, akit Jodok morva őrgróf 1388-ban a volt Merchel (zsidó)-házzal ajándékozott meg. Érdekes módon a Zsigmond-korban gyógyszerészekről nem esik szó az adókönyvben, pedig két gyógyszertár is volt a belvárosban, a Rákhoz és az Aranygriffhez címzett. Nem kizárt, hogy a patikárusok itt is ugyanúgy adómentességet élveztek, mint a német városok esküdt gyógyszerészei.96 Két fürdősről tudósítanak a források, de nem foglalkozásukkal kapcsolatban. 1434-ben Caspar fürdős megadóztatott bormennyisége 46 akó, adóösszege 5 fi. volt, Moritz fürdősnek csak 1 fi. összegű adótétételéről esett szó.97 A város a szegénygondozásra is figyelmet fordított. Az antoniták átengedték ispotályukat a városnak.98 Az ország nyugati kapuját jelentő, korszakunk vége körül kb. 3000-3700 lakost számláló Sopronban, jellegzetes esetben találkozunk orvosdoktorhoz fordulással. A városi tanács az esetleges járvány megelőzése érdekében 1418-ban és 1427-ben saját orvos hiányában bécsi orvosdoktorokat kért fel, hogy egy leprára gyanús személyt vizsgáljanak meg, és állítsanak ki bizonyítványt egészségi állapotáról. Az orvosdoktorok a tanácsra való tekintettel kevesebb honoráriumot kértek. A város bizonyára többször is fordult hozzájuk hasonló ügyben, ezért részesítették kedvezményben.99 94 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. III. Bp. 1931. Adattár 333. nyomán Dipl. Pos. II. 813. (a továbbiakban: Magyary-Kossa); Ortvay, i.m. II/4. 50-51. 95 Magyary-Kossa, i.m. III. 327, 333. nyomán Dipl. Pos.II. 184.; Weszprémi, i.m. IV 260. 96 Ortvay, i.m. II/4. 276, 278. 97 Kovács Ferenc: Városi adózás a középkorban. Pozsony, 1900. 69. 98 Somogyi, i. m. 32.; Magyary-Kossa, i.m. 142, 143, 268, 291. sz.; Ortvay, i.m. II/3. 114. 99 Granasztói, i.m. 157.; Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története 1/1-7., II/1-6. Sopron, 1921-1943. 1/2 340. (a továbbiakban: Házi)
