Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
N. Tahin Emma: Orvosok a Zsigmond-kori Magyarország városaiban
358 N. TAHIN EMMA Az Európa déli és nyugati régióiban fennmaradt városi orvosi szerződések részletesen, a város körülményeinek megfelelően, II. Frigyes „Constitutio”-iához hasonlóan taglalták az orvos feladatkörét, kötelezettségeit. Megszabták fizetését, természetbeni juttatását, az orvosi kezelés taxáját, néhol megemlítették adómentességét is. Rendelkeztek arról is, hogy mikor és mennyi időre hagyhatja el a várost. A szerződtetett városi orvos feladatköréhez tartozott, hogy tanácsot adjon a városi hatóságnak közegészségügyi kérdésekben, a járványok elhárításában és a törvényszéki medicina kérdéseiben. A legfejlettebb városokban már a korszakban, másutt csak később, feladatához tartozott a gyógyszertárak, az alacsonyabb képzettségű gyógyító személyek, a bábák felügyelete. Kötelességéhez tartozott, de nem mindenütt, a szegények ingyenes kezelése is.55 A városi physicusok társadalmi tekintélyét jelzi, hogy Bartholus de Plombino és a Páduából származó Jacobus de Saligheris megszólítása egregius magister, amely titulus a középnemesi jogállású személyt és a magas állású hivatalnokot megillető cím. Tekintélyüket bizonyítja, hogy a város képviseletében diplomáciai küldetésben is eljártak.56 Előfordult, hogy a városi orvosok egyikét a király és a főurak is „kölcsönkérték”.57 Bartholus de Plumbino physicus különös tekintélynek örvendhetett, mert 1413-ban Zsigmond király név szerint említve kérette magához. O azonban az uralkodó meghívását a közeledő rossz időjárásra és gyenge egészségi állapotára hivatkozva, a ragusaiak minden rábeszélő készsége és előre ígért hét hónapi fizetése ellenére is elhárította.58 Jacobus de Saligheris physicust 1418-ban is a város vezető testületében találjuk, társa ekkor a már 1415-ben is ragusai physicusként említett Petrus magistri Albertini de Venetiis volt. Mindkettőjük titulusát és egyetemi fokozatát feltüntették: „egregius et famosus” „arcium et medicine doctor”.59 A városban a szerződtetett orvosok mellett privát praxist folytató medi- cussal is találkozunk. Az 1412-ben egyetemi grádus nélkül említett, medicus- nak nevezett Páviai János mester fizetését is ismerjük. Kevesebb, mint a szerződtetett, egyetemi grádussal rendelkező orvosoké, de több, mint a sebészeké, 300 du- kát. Fizetése fényt vet a physicusok, medicusok és a chirurgusok anyagi és társadalmi helyzete közötti különbségre. A városban borbélyok is működtek.60 Ragusában a 15. században a gyógyszerészek már többnyire helybeliek és gyógyszertár-tulajdonosok voltak. A Firenzéből származó gyógyszerészt Richi Jánost, nem gyógyszerészi, hanem kereskedelmi tevékenységével, gesztenye vásárlásával és só szállításával kapcsolatosan említették a források.61 55 Dieter Wagner: Arabische und europäische Medizin des Mittelalter. In: Geschichte der Medizin. Einführung in ihre Grundzüge. Hrsg. Alexander Mette, Irina Winter. Berlin, 1968. 167.; Schmitz, i.m. 19-20., Kühnei, i.m. 85-86. 56 Gelcich, i.m. 286. 57 Gelcich, i.m. 226-227.; Zsigmondkori oklevéltár. I-H. Összeállította- Mályusz Elemér, III-VII. Mályusz Elemér kéziratát kiég. és szerk. Borsa Iván. Bp. 1951-2001. II/2. 6394. sz., IV 122.sz. (a továbbiakban: ZSO) 58 Gelcich, i.m. 233-234. 59 Gelcich, i. m.286. ; ZSO V 1285, 2579. sz. 60 ZSO III. 1500.SZ.; Glesinger, i.m. 101. 61 Tartatja, i.m. 116.
