Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Bessenyei József: Székesfehérvári menekültek
34 BESSENYEI JÓZSEF Bár az állapotok nem voltak, eme zavaros időkben nem is lehettek ideálisak a kereskedők számára — 1542-ben például zavargások törtek ki a német helyőrség és a városiak között13, — Fehérvár mégis igen kívánatos menedéket nyújtott a fővárosból és más veszélyeztetett helységekből szerterajzó polgároknak. Vonzerejét I. Ferdinánd király azzal is megnövelte, hogy 1542. július 3-án Bécs- ben kelt rendeletében mentességet adott a székesfehérváriaknak az itt és Ová- ron fizetendő harmincad fizetése alól.14 Nem csodálható, hogy például a módos kereskedő-mezőváros, Tolna lakói 1542 augusztusában az uralkodótól engedélyt eszközöltek ki az odatelepedésre.15 Jónéhány, Budáról és Pestről elmenekülni kényszerült polgár is e város falainak oltalmában próbálta folytatni életét és munkáját, közöttük olyan ismert nagykereskedők, mint Garai Demeter és Szalay Mihály. (A kötött-szövött árukat importáló pesti menekült Szalay Mihály az országos kereskedői rangsor 9. helyét foglalta el 5926 forint teljes forgalommal, míg Garai a 10. 5874 forint teljes forgalommal.16) A betelepüléseknek köszönhetően Székesfehérvár gazdasági ereje számottevően megnövekedett, kereskedői a szállítmányok számát tekintve Bécs és Pozsony után a harmadik helyre kerültek,17 és a kereskedők számát tekintve is ugyanez az arány. Az 1542. évi vámnapló adatai szerint a legtöbb kereskedője — 134 fő — Bécsnek volt, utána Pozsony következett 80 fővel, majd Székesfehérvár 78 fővel.18 A 78 fő közül hét a nagykereskedő, vagyis az olyan személy, aki 1000 forintnál nagyobb forgalmat bonyolított le.19 Igen aktív tevékenységet folytatott — a fentebb említett Szalay és Garai után — az állatkereskedelemmel foglalkozó Német János (1840 forint), és Nagy Imre (1142 forint).20 Mindnyájan — mint általában eme országrész kereskedői — a dunai útvonalon jártak, s Szempcen hoztak be.21 Fi13 Memoria rerum 1981, i. m. 90. [1542] „Ez esztendőben az magyarok télen sok lancz- knekteket vágának le Fejérvárban valami (öszve) veszísirt.” 14 ÖStA HKA GB. Hung. T. 384. Föl 83a. 15 Szakály Ferenc Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp. 1995. 173. (Humanizmus és reformáció 23.); (a továbbiakban: Szakály 1995). 16 Ember 1988, i. m. 556. Ember Győző a rangsort a nyugat-magyarországi vámhelyek 1542. évi adatai alapján állította fel. 17 Ember 1988, i. m. 678. 18 Ember 1988, i. m. 307. Név szerint: Balog Pál, Balog Péter, Balsi Benedek, Boromissza Mátyás, Borsos Péter, Bódog Péter, Deres Imre, Dolgos Tamás, Eisen Farkas, Ember János, Erdős Imre, Garai Demeter, Gizd Lőrinc, Gross Balázs, György deák, Hős Lukács, Hunperger István, István, István Demeter, Jarló Miklós, Kádos Benedek, Kádos János, Kádos Miklós, Kádos Pál, Kádos Péter, Kocsi János, Kolmair Bertalan, Kolmair Demeter, Kolmair Ferenc, Kolmair György, Kolmair István, Kolmair János, Kolmair Kelemen, Korponai Urbán, Kulcsár Zsigmond, Lester András, Lovas Imre, Major Ferenc, Márton szatócs, Megyeri Ferenc, Mészáros Albert, Miser Mátyás, Nagy Imre, Nagy Péter, Nesmen Benedek, Német János, Ortesch Imre, Patyi Lukács, Planckenstainer Gáspár, Radics Urbán, Rilach Sebestyén, Sárosi János, Schauer Miklós, Schiller János, Sebastian Achatius, Szabó István, Szalay Antal, Szalay Mihály, Szamosi Ferenc, Tasnádi János, Tábori Benedek, Tábori János, Tibók Lukács, Tömk István, Varga János, Vásáros János, Vásáros Mihály, Weiland Ferenc, Zirckan András, Zirckan István. Ld. Ember 1988, i. m. 501-530. 19 Nagykereskedők: Német János, Nagy Imre, Beretzki Lukács, Radics Urbán, Ember János (Pest székhellyel is), Garai Demeter (Pest, Várad székhellyel is), Szalay Mihály (Pest székhellyel is). Ember 1988, i. m. 556-563. 73. táblázat. 20 Ember 1988, i. m. 196.,198., 199. 21 Ember 1988, i. m. 328.
