Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
N. Tahin Emma: Orvosok a Zsigmond-kori Magyarország városaiban
344 N. TAHIN EMMA korai kultúrákban, a tudás képviselői, papi személyek vették át. Világi orvosok működéséről csak szórványos adataink vannak.4 A középkor maradandó alkotását jelentő, a folyamatos és intézményes képzést napjainkig biztosító, tudományos fokozatokat is adó egyetemeken a medicina a magasabb stúdiumok közé emelkedett.5 Európában az orvosképzés és az orvosi működés legrégibb és legfontosabb szabályozása Dél-Itáliában, a Kelet és Nyugat összekötő hídjának tekinthető Szicíliai Királyságban kezdődött. A Szicíliai Királyság mellett szerepet játszottak ebben az arab orvosi kultúra ibériai központjai, kiváltképpen Toledo és a dél-francia városok, Montpellier és Arles is. A kultúrák találkozási pontját jelentő Szicília a görög, római, bizánci hatást követően, a normann királyság idején lett az arab medicina és a gyógyszerkészítés közvetítője. II. Roger és különösen II. Hohenstauf Frigyes élénk szellemi érdeklődést tanúsított az arab orvostudomány és nyitottságot a jól szervezett arab közegészségügy iránt. Roger király elrendelte, hogy mindenkinek, aki gyógyítani akar, hivatalos megbízottak és szakértők előtt kell vizsgát tennie, nehogy az alattvalók az orvosok ta- pasztalansága miatt kárt szenvedjenek. A törvényt meggondolatlanul megszegőket börtönnel és vagyonelkobzással kell büntetni. II. Frigyes „Constitutio”-inak datálása a szakirodalomban eltérő (1224- 1231-1241). Frigyes az orvosok magas általános és szakmai műveltségének a biztosítására előírta, hogy az orvosi tudományok csak egy három éves logikai stúdium elvégzése után kezdhetők meg. Az orvosi tanulmányok idejét öt évben szabta meg. Az orvos magistereknek pedig az öt év alatt a medicina elméletében és gyakorlatában Hippocrates és Galenos autentikus könyveit kellett előadniuk. Az ötévi tanulmányi időn belül előírta a sebészet tanulását is, amelyet a medicina részének tartott. A rendelet visszatérően hangsúlyozta az orvos magas szakmai kvalifikációját. Az orvosi praxist a (salernói) mesterek és a hivatalból kirendeltek előtt letett vizsga után, az arra vonatkozó bizonyítvány birtokában volt csak szabad megkezdeni, ehhez kötötte a rendelet a magister cím használatát is. Az orvosnak (medicus) a curia előírásának megfelelően esküt kellett tennie. Hasonlóan a kor indiai orvosainak fogadalmához, az eskü részét képezte az orvos ismereteinek gyarapítása is. A fogadalomnak megfelelően az orvosnak jelentenie kellett, ha valamelyik gyógyszerész (confector, confectarius) kevésbé jól végezte a munkáját. Arra is esküt kellett tennie, hogy díjtalanul ad a szegényeknek orvosi tanácsot. A rendelkezés más változatában ingyen kellett kezelnie a szegényeket. A „Constitutio” elrendelte, hogy az orvos az öt év befejezése után még ne praktizáljon, csak ha egy teljes évet eltöltött egy tapasztalt orvos mellett asszisztálva és vele konzultálva, a visszatérő formula szerint, nehogy egy tapasztalatlan orvos miatt az alattvalók kárt szenvedjenek. A rendelet a tanúsító bizonyítvány nélkül praktizálókra súlyos büntetést szabott ki: börtönt és vagyonelkobzást. A „Constitutio” előírta, hogy az orvosnak naponta kétszer kell felkeresnie a beteget, egyszer éjszaka is. Ha a beteghez nem kell ki4 Theodor Puschmann: Geschichte des medizinischen Unterrichts von den ältesten Zeiten bis zur Gegenwart. Leipzig, 1889. 3-4. (a továbbiakban: Puschmann) 5 Fináczy Ernő: A középkori nevelés története. Bp, 1926. 97.; Heinrich Schipperges: Arabische Medizin im lateinischen Mittelalter. Berlin-Heidelberg-New York, 1976. 14.
