Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Szende László: Łokietek Erzsébet a 14. századi hazai elbeszélő forrásokban
LÖKJETEK ERZSÉBET A 14. SZÁZADI HAZAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 341 szívét Erzsébethez, és miután őt keservesen megsiratta, végső nyughelyei az esztergomi ferenceseknél leljen.54 Láthatjuk tehát, hogy a Dubnici Krónika is fontos információkat őrzött meg Erzsébet anyakirálynéról. Ezek szinte mindegyike a Dél-Itáliát érintő eseményekhez köthető. Az anyakirályné egy magyarokból álló testőrségre bízta fiát, ő volt a felelős Martell Károly neveltetéséért, illetve az Anjou hercegek Vi- segrádra szállíttatásáért. Szándékosan nem említettem ezek között Erzsébet gyászát, mivel ez a szövegrész tovább bonyolítja a szerzőség kérdését. Feltűnő hasonlóság mutatható ki ugyanis a Károly Róbert halálát és temetését, illetve az András herceg iránt érzett anyai gyászt bemutató leírások között.55 56 Ennek a kérdésnek az elemzése azonban már messzire vezetne minket. A történeti irodalom általános vélekedése szerint az elbeszélő források tartalmazhatnak ugyan fontos adatokat, de részletes kép kialakításához elégtelenek. Lokietek Erzsébet esetében is ugyanez a tendencia mutatható ki. A 14. századi szerzők bizonyos hozzá kapcsolható eseményeket fontosnak tartottak bemutatni, de ezek alapján egy teljes életút rekonstruálása lehetetlen. Mégis a ránk hagyományozódott elbeszélő források jelzik azt, hogy Erzsébet központi szereplője lehetett az Anjou-kornak. 54 ChrD. 159. A kútfő értékes utalást tesz azzal kapcsolatban, hogy az Anjouk ismerhették az ún. részleges temetkezést, ami már az anglo-normann királyság temetkezési szokásaiban is tetten érhető. Szabó Péter: Temetkezési kultúránk újabban felfedezett forrásai elé. Irodalomtörténeti Közlemények, 102 (1998.) 746. IX. (Szent) Lajos szívét a Poissy-ban található domonkos apácakolostorban őrizték. Klaniczay 2000, i. m. 246. Természetesen I. Lajos esetében felmerülhetnek a holttest hazaszállításával kapcsolatos nehézségek is. 56 Horváth 1971, i. m. 358-359.; CH. II./2., 82.
