Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Szende László: Łokietek Erzsébet a 14. századi hazai elbeszélő forrásokban

338 SZENDE LÁSZLÓ Péter székesegyháznál a teljes római udvar (totum collegium Romanum) fogad­ta.38 Ez után került sor a gazdag adományok - kelyhek, miseruhák (ornamentis insignibus) és forintok - elhelyezésére. Az ajándékok illőek voltak a királynéi felséghez.39 Más monostorok, templomok is részesültek a királyné adományai­ban, de ezeket Küküllei nem nevezte meg. Lokietek Erzsébet vallásos érzületét jól mutatja, hogy kétszer is megnézte azt a kendőt, amely a hagyomány szerint Veronika személyéhez köthető. Az ereklyénél nagy tisztelettel (summo honore) és alázatosan (humiliter) imádkozott. Amikor október 4-e körül visszatért Ná­polyba, a rómaiak nagy örömmel búcsúztatták el, mivel ájtatossága mindenki számára példaként fénylett. Küküllei állítása szerint a királyné akkor szembesült András herceg hely­zetével, amikor visszatért Nápolyba. Itt teljesen másfajta Johannával találko­zunk, mint aki Erzsébetet fogadta. A királyné látta ugyanis, hogy menye gőgös és nagyravágyó. Vágyakozik az evilági dicsőségre, sőt azon fáradozik, hogy megfossza férjét a koronától és az országtól. Küküllei utal arra, hogy az anya szinte megérezte fia végzetét, mivel „a fájdalom éles tüskéjének szúrásától minden belső része izgalomba jött.”40 Eközben az Avignonba küldött követek - a pápa színlelése miatt (propter dissimulationem domini pape) semmiféle ered­ményt nem értek el. A királyné ekkor tanácsával együtt úgy döntött, hogy ha­zatérnek, mivel nem akartak feleslegesen és undorodva Nápolyban maradni. A magyar királyné és kísérete 1344. február 25-e körül távozott el a városból, Küküllei nem felejti el megjegyezni, hogy András fiát épen és sértetlenül hagy­ta Apuliában. Hazafelé megállt Bariban, ahol Szent Miklóshoz imádkozott, és a templomot gazdag adományokkal látta el.41 A következő állomáshely Manfre- donia volt, ahol március 10. és április 4. között tartózkodott. Itt kényszerű pi­henőt tartottak, mert nem sikerült hajókat találni, ezért a húsvétot a városban ünnepelték. Április 4-én érkeztek meg az András herceg által küldött gályák, ezek segítségével átkeltek az Adrián. Küküllei szerint elutazásának évforduló­ján tért vissza Visegrádra, ahol fiai, Lajos király, István herceg és az ország elő­kelői nagy ujjongással és örömmel (cum magna exultatione et gaudio) fogadták. Ezalatt tovább zajlottak az események Avignonban. Küküllei kiemeli, hogy a megbízottak Lajos király és anyja követei voltak (nuncii domini regis Lodowici et domine matris sue). Ok VI. Kelemen pápánál a bíborosok tanácsában (in con­sistorio) mindenféle jog révén bizonyították, hogy Szicília királysága Andrást illeti. Ez azonban hiábavaló érvelésnek bizonyult. Ekkor a megvesztegetés jól bevált eszközéhez nyúltak. Lajos úr és a királyné tudta nélkül (ignorantibus 38 A kifejezés pontos fordításának nehézségeire a szakirodalom felhívta már a figyelmet. CH. II./2., 101 Kristó az „egész római bíborosi testület” meghatározást használja (Küküllei - Névtelen 2000. i. m. 13.). Minderre lásd Csukovits 2003, i. m. 70. (254. jegyzet) 39 A liturgikus textíliákat megemlíti a vatikáni bazilika kincstárának 1361-ben készült leltára. Sniezyríska-Stolot, Ewa: Tanulmányok Erzsébet királyné mecénási tevékenykedéséről. (Liturgikus textíliák és paramentumok.) Ars Hungarica 7 (1979) 23-24. 40 Küküllei - Névtelen 2000, i. m. 14. 41 Felmerül annak a lehetősége, hogy ehhez az adományhoz köthető több kegytárgy, amelyek­ről az 1362-es inventarium is említést tesz. A leltár magyar vonatkozású tárgyai közül egy taberná- kulum élte túl az évszázadok viharait. Minderre lásd Takács Imre-. Kápolna alakú ereklyetartó ma­gyar címerrel a bari San Nicola kincstárában. Ars Hungarica 26 (1998) 66-82.

Next

/
Oldalképek
Tartalom