Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Szende László: Łokietek Erzsébet a 14. századi hazai elbeszélő forrásokban

LOKIETEK ERZSÉBET A 14. SZÁZADI HAZAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 335

Az április 17-i események Erzsébet szempontjából alakultak a legszomorúbban. A merénylő az egész királyi családot, köztük Erzsébetet (dominam Elyzabet reginam) is meg akarta ölni. A krónikás híradás szerint ő szerezte a legkomolyabb sebesülést. Míg Felicián a királyt a jobb kezén könnyebben sebe- sítette meg (regis manum dextram leviter vulneravit), addig a királyné jobb kezéről négy ujjat azonnal levágott (dextera manus quatuor digitos [...] protinus amputavit). A szerző a legnagyobb együttérzéssel és tisztelettel jellemzi Erzsébetet. Aproh dolor felkiáltással nyomatékosítja ezt a szörnyű tettet, a királynét a sanctissima jelzővel illeti. Majd részletesen kitér arra, hogy ez a csonkítás a fájdalmon túl miért jelentett nagy veszteséget. Ezeket az ujjakat nyújtotta ugyanis a szegényeknek, a nyomorultaknak és az elesett embereknek az alamizsna osztásakor. Ezekkel az „ujjakkal varrt számtalan templom számára különféle térítőkét, ezekkel küldött fáradhatatlanul az oltároknak és a papoknak drága bíbor díszruhákat meg kelyheket.”* 19

A tartalmában gazdag ismertetés után — amelyhez a Bazaráb elleni hadjárat is szorosan kapcsolódik — a 14. századi krónikakompozíció István herceg 1332-es világra jötténél visszatér a szűkszavúsághoz. A gyermek Szent István király ünnepnapján született.20 A következő, leginkább lengyel vonatkozású eseményekben is megjelenik Erzsébet személye. 1335-ben Károly azért adott 500 márka legfinomabb aranyat Kázmérnak, mivel feleségül bírta a lengyel király nővérét. Ezt az összeget a cseh uralkodónak fizetendő adó megváltására használhatta fel.21 Négy évvel később Visegrádon fontos megállapodás született Károly Róbert és Kázmér között. Ennek értelmében „országa püspökeivel és báróival együtt, és mindannyiuk egyetértésével és akaratából Lengyelországot szabad elhatározással Lajos úrra, Károly királynak és nővérének fiára hagyta, mert neki nem volt fia.”22

Lokietek Erzsébettel legközelebb Károly Róbert halálakor és temetésén találkozunk. A magyar király 1342. július 16-án halt meg Visegrádon. A szerző megrendültén adja vissza az országos gyászt.23 „0, hogy sírnak, mennyire jajve- székelnek a főpapok, főurak, bárók és nemesek, hajadonok, úrasszonyok, minden rendű és rangú emberek, de különösen Erzsébet úrasszony, a felséges királyné, az ő legdrágább hitvese, és a mostani király, Lajos úr meg István herceg, a fiai!”24 A szerző azonban újabb és újabb részleteket közöl a királyné gyászáról, olyan szemléletesen, hogy az olvasó teljesen maga elé tudja képzelni a férjét

lásd Gerics József-. Záh Felicián ítéletlevelének valószínű mintájáról. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Szerk.: Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs. Bp., 2004. 209-211.

19 KK 256-257.

20 SRH I. 501.

21 A krónika szerzője itt téved, mivel III. Kázmér azért fizetett ki 20 ezer ezüst márkát, hogy a cseh király lemondjon a lengyel királyi címről. A magyar király az összeg egy részéért — 6 ezer ezüst márkáért, azaz a szövegben szereplő 500 arany márkáért — kezességet vállalt. Mályusz: Krónika, i. m. 247-248.; Szczur, Stanislaw: Az 1335. évi visegrádi királytalálkozó. Aetas 1993. 28-42.

22 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. Ediderunt: Elisabeth Galántai et Julius Kristó. Bp.1985. (a továbbiakban: CH.) 153. Magyar fordítását lásd Thuróczy János: A magyarok krónikája. Ford. Bellus Ibolya. Bp. 2001. (a továbbiakban: Thuróczy 2001) 170-171.

23 CH. 156.

24 Thuróczy 2001, i. m. 172-173.