Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Szende László: Łokietek Erzsébet a 14. századi hazai elbeszélő forrásokban

Szende László:

LÖKTETEK ERZSÉBET A 14. SZÁZADI HAZAI ELBESZÉLŐ

FORRÁSOKBAN

Lokietek Erzsébet 1320 és 1380 között jelentős szerepet játszott a Magyar Királyság politikai életében. Tevékenységének sokszínűségére a kutatás már ráirányította a figyelmet. Részt vett az ország bel- és külpolitikájában, többször vállalkozott zarándokúira, irányította Lengyelországot és gazdag adományokkal látott el különböző kegyhelyeket, egyházakat.1

A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy ez a gazdag életút hogyan jelenik meg a kortársak szemében. A 14. századi hazai elbeszélő források problematikáját a történeti kutatás felvázolta,2 azt azonban korántsem jelenthetjük ki, hogy minden kérdésre sikerült választ adni. Itt sem vállalkozhatunk most erre, elemzésünk inkább Lokietek Erzsébet alakjára helyezi a hangsúlyt.

Erzsébettel először házasságkötése alkalmával találkozunk. Az eseményt a 14. századi krónikakompozíció — mind a Károly Róbert, mind az I. Lajos kori — szerkesztése megőrizte.3 A híradás szerint „az Úr ezerháromszázhuszadik évében Károly király feleségül vette Lászlónak, a lengyelek királyának Erzsébet nevű leányát...”.4 A mondat azonban nem ér véget, mivel a szerző átvezet minket a következő év eseményéhez, az első gyermek, Károly születéséhez és halálához, illetve Székesfehérváron történő eltemetéséhez. 1324-ben egy másik gyermeknek, Lászlónak adott életet Erzsébet. A szerző itt pontosabb információkat közöl. Ismeri a születés helyét (Visegrádi,5 és a napi dátumot (október

1 A teljesség igénye nélkül: Bertényi Iván: A tizennegyedik század története. Bp. 2000. 70-73.; Csukovits Enikő: Középkori magyar zarándokok. Bp. 2003. (a továbbiakban: Csukovits 2003) 70—71.; Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. Bp. 2001. 147-148.; Érszegi Géza: A Nagy Lajos-kori királyi kápolna kérdéséhez. Castrum Bene, 2. (1990) 94-101.; Gerics József: A magyar királyi kúriai bíráskodás és központi igazgatás Anjou-kori történetéhez. In: Uő.: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Bp., 1995. 295-318.; Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Bp. 2000. (a továbbiakban Klaniczay 2000.) 266-273.; Marosi Ernő: Erzsébet királyné Madonnája. Ars Hungarica 25 (1997) 89-96.; Pór Antal: Erzsébet királyné aacheni zarándokúba 1357-ben. Századok 35 (1901) 1-14.; Sniezynska-Stolot, Ewa: Tanulmányok Lokietek Erzsébet műpártolása köréből. (Ötvöstárgyak.) Művészettörténeti Értesítő 30 (1981) 233-254.

2 A kérdésre összefoglalóan lásd Kristó Gyula: Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. Bp. 2002. (a továbbiakban: Kristó 2002), 78-97. Az eddigiektől teljesen eltérő álláspontot képvisel Holler László: Ki állította össze a Képes Krónikát? Egy új hipozétis. Irodalomtörténeti Közlemények 107 (2003) 210-242.

3 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. I. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Bp. 1937. (A továbbiakban: SRH I.) 490.

4 Képes Krónika. Ford. Bellus Ibolya. Bp. 1986. (A továbbiakban: KK) 253.

5 Károly Róbert 1323-ban helyezte át székhelyét Temesvárról Visegrádra. Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310-1323). Századok 122 (1988) 94., 132.